Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Korompai János: A levélíró Gárdonyiról
e) Az osztrákok és Bécs elleni dühös kirohanás gyökere Gárdonyinál nagyon mélyen volt. A Habsburgok nem csak a szeretett haza szabadságát semmisítették meg, hanem az író atyját is éppen abban a városban, Aradon ítélték el, ahol a levélben emlegetett tizenhárom magyar generális vértanúhalált halt. Gárdonyiban a németek, osztrákok gyűlölete haláláig élt és igen sok formában került kifejezésre. f) Fabó könyvének 286-288. oldalaira került a Schreiber Károlyról szóló rész. A dicséret lényege és oka, hogy Fabó szerint „Egészen sajátos és mind zenei, mind a magyar rhythmus tekintetében igen előkelő helyet foglal el Schreiber Károlynak egy dala Kisfaludy Sándor szövegére, az Aurora 1822-i évfolyamában („Magyar nemzeti ének" ...)..." g) Ezt a javaslatot is megfogadta a zenetörténet-író: könyve II. részében a X. fejezet - 480-493 oldal - ezt a címet kapta: „A magyar népdal történeti földrajza". h) A könyv I. részének III. fejezetében olvasható alcímek: Az egyház hatása. Egyházi (gregoriánus) hangnemek. - A szerzó' a II. rész XIV. fejezetében visszatér ehhez a gondolatkörhöz „Egyházias nóta" címen, i) Liszt Ferenc, a rapszódia és a magyar ábránd bőséges teret kapott Fabó Bertalan könyvében a II. rész XII. fejezetében (549-570 old.). Ezt a kérdéskört Gárdonyi már a negyedik levélben is említette, j) A névmagyarosítás kérdésének felvetése azt mutatja, hogy a levelező' partnerek között a viszony egyre barátibbá, meghittebbé vált. Gárdonyi egyébként is joggal állhatott elő ezzel a gondolattal, hiszen ő is a Ziegler név helyett választott magyar családnevet. Fabó ebben is hallgatott irodalmi irányítójára és elhagyta a Frankéi nevet, k) Azt, hogy a Gárdonyi Géza figyelmes gondosságát bizonyító utóiratban javasolt győri látogatásra sor került-e, nem tudjuk, de utalunk a 4. levélhez fűzött i) jegyzetre, ahol bizonyítottnak vettük, hogy Fabó tanulmányozta Limbay dalgyűjteményét. A hetedik levél „Tisztelt uram Egy hónapig távol voltam a hazától. Ez az oka, hogy csak most felelek három levelére. a A két levélre, amely megjegyzéseimmel foglalkozik, az a válaszom, hogy amikor a nézeteim az ön nézeteivel nem egyeznek, tegye félre. Elvégre én nem kormányozom az ön gondolkodását, csak mivel ön kérdezett, feleltem. De azt már mondottam egyik levelemben, hogy ön tévesen tulajdonít nekem zenei tudásokat, s hogy én legfeljebb azt ítélhetem meg, hogy irodalmi tekintetben a munka eléggé jól öltözötten lép-e a világ elé, vagy kell itt-ott egy kis változtatás. Remélem: e tekintetben való aggodalmai megszüntek. b Ami a Dankó c cikket illeti, szépnek és jól megírottnak találom. Többet nem mondok róla, mert én Dankó Pistát ma már nem szeretem. Amíg a sárban volt, az én kezem volt az első amely érte nyúlt, és én voltam az első, aki őt piedesztálra állítottam. Ő azután, amikor oda került, legelőször is engem kicsinyelt le nyilvánosan. Kerülöm, mint minden rondaságot. Folytassa uram a szép és nagybecsű munkát: csiszolja, simítsa, bővítse, és ne gondolkozzék olyasmin, hogy a kiadása sokba kerül, vagy a kóták miatt lehetetlenné válik. Ez másodrendű, sőt tizedrendű kérdés. Ha bizonyos volna ön abban, hogy míg él, nem érheti meg azt az örömet, hogy munkáját napvilágon lássa, akkor is el kellene készítenie. A nagy munkák sohasem voltak a hiúság oltárának áldozatai, hanem mindig a nemzeté és az emberiségé. Az ilyen munkának az ember alárendeli saját életét is. Megéri az alkotó, hogy a munka értékesebb, mint a munkás a nagy célok, a magasságok régióiban. Az életet elvesztve nyerünk életet. Mert az elvesztés csak látszólagos, s voltaképpen az élt mindig legtökéletesebb életet, aki nem magának élt, hanem valamely nagy és nemes eszmének.** Tisztelő híve 1 om v A " Gárdonyi Géza 293
