Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Korompai János: A levélíró Gárdonyiról
f) Erkel Ferenc, 20 akit Gárdonyi indokoltan nevezett a magyar zene pápájának, Fabó könyvében sokszor szerepel. A könyv névmutatója a 274, 309, 350, 368, 370, 528, 533 oldalakat említi, de más helyeken is van utalás rá. Érdekes apróság, hogy a 309. oldalon, a Szózat melódiájának bírálatakor a szerző' úgy utal az „öreg Erkel" véleményére, hogy azt Gárdonyitól tudja. g) Gárdonyinak erre a szép képes mondására Fabó is hivatkozik előszavában: „ ... irtani a téves véleményeknek sokszor már meggyökerezett gyomját, s helyesen megindokolva, hogy gyökeret verjen" egyik oldalra hányni a gazt, másikra ültetni a tulipánt „(mint Gárdonyi mondta)...". h) A Bartalus2 ' féle gyűjtemény gondos átnézését és ezzel Gárdonyi tanácsának hűséges követését, igazolja, hogy Fabó névmutatójában 16 hellyel szerepel Bartalus. Ennél több hivatkozás csak Arany * János (19) és Pálóczi Horváth Ádám (17) neve mellett található. i) Limbay 22 nagy kollekcióját Fabó megemlíti könyve 473. oldalán, de bíráló hangon: „Az anyagra máskülönben olyan becses Limbay-féle gyűjtemény pl. 1200 nótát nyújt olyan letétben, a mely gyerekeknek való, talán azoknak sem." j) Szentirmay Elemér 2 3 szerepét Fabó nagyra becsülte, úgy hogy könyvének II. részében a VI. fejezet ezt a címet kapta: Szentirmay Elemér és kora. A népdal virágzása. Blaháné. A fejezet bevezető részében Szentirmayt a magyar népdalköltők fejedelmének nevezi. A 17 oldalas fejezet lelkesen elemzi a nótaszerző korszakalkotó szerepét. k) Lányi Ernő 24 szintén jelentős helyet kapott Fabó könyvében. A 171. és a 241. oldalakon található első említések után a 449-465 oldalak teljesen az övéi, majd az 563-570. oldalak is vele foglalkoznak. 20. Erkel Ferenc (1810-1893): zeneszerző és karmester. A romantikus magyar operairodalom legnagyobb képviselője. Fiatal korában Kolozsvárott színtársulati karmester. A 30-as években került a fővárosba. Előbb a magyar színtársulat, majd a német színház, végül 1838-tól a Nemzeti Színház karmestere. Ebben a pozícióban működött közel 50 éven át. 1844-ben megnyerte a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot. 1853-ban megalapította a Filharmóniai Társulatot. Alapításától (1875-89) a Zeneakadémia igazgatója. Művei: Báthori Mária; Hunyadi László; Bánk bán; Sarolta; Dózsa György; Brankovics György; Névtelen hősök; István király. 21. Bartalus István (Bálványosváralja 1821 — 1899. Budapest): zenetörténész és népdalgyűjtő, az MTA. lev. tagja (1875). Pályáját mint jogász kezdte, majd a kaposvári konzervatóriumban tanult. Wesselényi Miklós házánál volt nevelő; 1846-tól zongoratanító; 1851-ben Kolozsvárról Pestre költözött; egy ideig előadóművész és az állami elemi és polgári tanárképző intézet zenetanára. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja. Mátray Gábor mellett a magyar zenetörténeti kutatás megindítója. Legjelentősebbek magyar zenetörténeti tanulmányai és kiadványai, továbbá nevezetes népdalgyűjteménye is, bár ő sem ismerte fel a népzene és a népies műzene közötti különbséget. Művei: 101 magyar népdal (Pest 1861); Vázlatok a zene történetéből (Budapest 1877); Adalékok a magyar zene történelméhez (Budapest 1882); Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye I—VII. (Budapest 1873-96). 22. Limbay Elemér (Limbeck Ferenc) győri népdalgyűjtőre Gárdonyi Géza Fabó Bertalanhoz intézett hatodik levelében találtunk adatokat. 23. Szentirmay Elemér (1836-1908): zeneszerző, dalszövegíró, író. Dalai a maga idejében rendkívül népszerűek voltak, egyik másik máig is él (Csak egy kislány van a világon; Ne menj el, maradj itt; Be szomorú ez az élet; stb. Zenét szerzett több népszínműhöz, egyebek között: A falu rosszához, a Sárga csikóhoz, a Piros bugyellárishoz. Versei és novellái 1905-ben Czime nincs című könyvében jelentek meg. 24. Lányi Ernő (Langsfeld) (Pest 1861 - Szabadka 1923): Zeneszerző és karmester. Párizsban nevelkedett, a müncheni konzervatóriumban tanult. Hazatérése után karmester volt több vidéki városban. Már neves dalszerzőként a budapesti Zeneakadémián tanult, majd egy évig az Operánál korrepetitor. 1889-től 1892-ig az egri főszékesegyház karnagya, 1901-től a miskolci zeneiskola igazgatója. 1907-től Szabadkán egyházi karnagy, a városi zeneiskola igazgatója, a helyi dalkör karnagya. Férfikari művei és dalai maradandóak. 288
