Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

Másnap ezt megtette, s jelentette azt is, hogy Albert kőművesmesterrel együtt, (aki jól érti a fedést is) mindent megbeszélt. A szükséges félcolos deszkákra (9 krajcáron szálára) megalkudtak az ácsokkal úgy, hogy Harsányra ki is viszik az építkezéshez. s9 1790. januárjában már ötvenezer cserép várt elszállításra Zsércen. Utóbb már ezer zsindely elkészíttetése lóRfrt 40krajcárba került; január 1-től pedig már 10 Rfrt-ban egyezett ezerért. De „rövid időn ismét kevesebbre veszem, Isten segedelme és Excellentiád kegyelme velünk lévén ..." — írta január 15-én Farkas.

160 A zsérci készlet nagysága s az új tetőfedő anyag megszokása lehetővé tette az egyre szélesebb területen való alkalmazását. így a hosszú időt Pesten tartózkodó püspöknek augusztus közepén írt összefoglaló jelentéséből megtudhatta Eszterházy, hogy a szeminárium kamráit és istállói fedelét bezsindelyezték az ácsok.

161 A harsányi csűr már félig készen állt. A hátralevő fedéshez további nyolc szekér kőcserepet vittek a béres szekerek. Eszterházy fontosnak tartotta, hogy még legalább a tél előtt elkészüljön az egész fedél. Ha a béresek nem győznék a pótlás szállítását, „azért pénzes szekereken is lehet hordatni".

162 Egyre több helyen alkalmazták a cserép és a fazsindely helyett a kőzsindelyt, a palát. Sokáig csak a zsérci bánya volt az, amely ellátta az építkezéseket. Amikor elterjedési, hasznosítási köre nőtt, kezdtek keresni új bányát. Most már érdemes volt a már korábban ismert, de nem művelt helyeket is munkába venniök. Új bányászás lehetőségére rákérdezve fedte fel Farkas Eszterházy előtt Nagyvisnyó bányáját. Az volt a látszat, (s nem minden alap nélkül), hogy a Bauschreiber ezt a lehetőséget korábban eltitkolta ura előtt. Úgy mentette magát, hogy addig, „amíg méltónak nem ítélte", nem merte jelentem a lehetőséget. Most már „a szemlátomás s tapasztalás után való jó próbán" a kő átesett, —jelentette. A nagyvisnyói bányát néhai Hoch Pongrác Farkas tudtával és bátorításával, sőt kölcsönvett 50 Rfrt támogatásával kezdte el műveltetni. Amikor II. József Egerben járt, a maga neve alatt jelentette neki és kért és kapott „Őfelségétől commisiót és deputatust is nyert a Consilium által. .." Nem győzte azonban Hoch kivárni a felsőségnek rendelését és segedelmét", s mivel pénze nem volt, eltávozott Nagyvisnyóról „báró Orczy eő Nagyságának Timsó bányájába Directornak". A visnyói bányát pedig Farkasnak ajánlotta fel. Ő akkor már Zsérc művelését erőltette. Ott akarta megvalósítani mindazt, amit Pongrác Visnyón akart és megtett. Annál is inkább, mert akik mind a két bányát ismerték úgy vélekedtek, hogy „szintén olyan lesz a zsérci mint a visnyai". Igaz, hogy a visnyói kő „alább van", mélyebben, s a bánya teteje, s felső része szintén olyan mint a zsércié; a zsérci még sincs mélyen. A fedőkövekről tanító könyvek mind azt írják, hogy „mennél mélyebb a bánya annál jobb a fedőkő". De nehéz kivárni a bizonytalan véget, „és mind addig míg az igaz mélyire nem mennek, s az igazi erekre nem akadnak, költséges a fedőkő". Visnyón már olyan jók Hoch Pongrác hozzáértő munkája nyomán a kitermelési lehetőségek, hogy már nincs itt szükség pallérozásra, válogatásra, nehéz fűrészelésre. Amit csak kivágnak a földből, az mind alkalmas kőzsindely készítésére. Azokat már csak hasítani kell és körülvágni. Mind a két helyen eleinte probléma volt, hogy a soha kőzsindelyt, ilyen bányát nem látott emberek nem tudtak bánni az ilyenfajta kövekkel. Arra törekedett Farkas, hogy 159. HmL. XII-3/a. 254. 1789. 94. §. 160. HmL. XII-3/a. 255. 1790. 5. §. 161. HmL. XII-3/a. 255. 1790. Jelentés No. 7. 162. HmL. XII-3/a. 255. 1790. Jelentés No. 9. 14* 211