Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

hogy azon a helyen kell folytatni a vágattatást. Arra kell törekedni, hogy minél mélyebbről bányásszák, „mivel mennél alább mennek, annál jobb lesz a fedőkő". A bánya művelésére tanácsait ígérte, s azt is, hogy az uradalmi mérnökkel kimegy majd újra Zsércre, hogy a helyszínen adja tanácsait a művelésre. Otthoni kötelezettségei, „de leginkább a Parádi Companisták irigységek" miatt azonban haza kellett mennie. Feleségével üzente, hogy csak tavasszal jöhet. Akkor itt lesz egy hétig, s gondosan megtervezi a bányászást. Addig is töretni, tágítani kell a bányát, mely szerinte nagyon jó cserépkövet ad. Eszterházy elfogadta Parádi mester javaslatait. Azokat az embereket, akik eddig csak próbálgatták a bányászást, a Bauschreiber és a mérnök előírása szerint állandó munkára szerződtették, hogy „hárman-négyen szüntelen ott dolgozzanak", folyamatosan készítsék a kőcserepeket. — A Bauschreiber „könnyítő eszközök felállításán" fáradozott. — Eszterházy az egyforma méretre intette a készítőket.

152 A fedőkövek ellen az elmúlt év (1788) őszén még olyan ellenvetés volt, hogy „a tél meg fogja rontani". Keményebb hideg és zordabb tél ritkán volt olyan, mint az 1788— 89-es évi. A próba sikerült, a fedőkövek jól bírták a mostoha időt, s nem változtak, nem romlottak a cserepek. A püspök ugyan még a tavaszi és a nyári időben is ki akarta próbálni; de már engedélyezte a zsérci bánya bővítését, művelését.

153 „Mely nyomán egyre szebb kövek és könnyebben dolgozhatók jöttek elő, s a bányászok is egyre jobban hozzászoktak" az új munkához.

154 Hogy még jobban és eredményesebben folyjon a munka a zsérci cserépbányában, úgy szervezték azt meg, hogy két „egymással a munkában vetélkedő mestert" állítottak egymással szemben, akik maguk fogadták maguk mellé a legényeket és „szakasz számra dolgoztak" (szakmányban). Az eredmény, hogy amennyi cserepet korábban 25 Rfrt és 20 Krajcár-ért készítettek, most ugyanazt 16 Rfrt és 66 Krajcárért. A bánya a zsércieknek bőségesen adott munkát, kereseti lehetőséget. Annyi volt Farkasék rendelése, hogy amikor a zsérciek nyári mezőgazdasági munkájukat befejezték, oda igyekeztek és „szakasz számra a tűznél éjjel is nem hivalkodnak, hanem inkább dolgoznak, és amint a mesterek egymás eleibe hágni kívánnak a munkában legényeikkel együtt,... e télen megszaporodik a cserépsindel..." Egy új „könnyítő eszközt" terveztetett a munkához Farkas. Jelentette a földesúrnak, hogy ha azt munkába tudja állíttatni, „úgy megint olcsóbban alkuszom vélek és kevesebbe fog telni".

15S A fentiekért Eszterházy megdicsérte Bauschreiber ét, s jelentését kérte, hogy „mennyi vagyon már készen" a kőzsindelyekből.

15б Október 6-án csak az ezreket számlálva 30 ezret talált ellenőrzésekor Zsércen. Egynek-egynek hossza 9 zoll és 3/4, a szélessége pedig a legkeskenyebbnek is 5 zoll. Ilyen „örökös sindel" készítése darabonként eddig egy krajcárba került.

157 Ezt már olyan mennyiségnek találta Eszterházy, hogy utasította írnokát, tanácskozzék a harsányi kasznárral, „hogy lehet helyesen alkalmaztatni a csűrnek fedésére".

158 152. HmL. XII-3/a. 253. 1788. 156. §. 153. HmL. XII-3/a. 254. 1789. 15. §. 154. HmL. XII-3/a. 254. 1789. 83. §. 155. HmL. XII-3/a. 254. 1789. 88. §. 156. HmL. XII-3/a. 254. 1789. ad 88. §. 157. HmL. XII-3/a. 254. 1789. 90. §. 158. HmL. XII-3/a. 254. ad 90. §. 210