Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Löffler Erzsébet: Eger város jogi helyzete a török kiűzésétől 1854-ig
A purger taxa a 18. század elején 12 Rhenes forint volt, 1748-tól pedig 24 Rhenes forintra emelkedett. A purger levélért másfél Rhenes forintot kellett fizetni. Fél taxát fizetett minden „egri fi", vagy „egri születmény". A polgárjog elnyerése elé azért támasztottak ennyi nehézséget, hogy ezáltal emeljék a polgárság erkölcsi és anyagi színvonalát. A polgárjog különleges bánásmódot jelentett. Testi fenyítés esetén például a büntetett a városházán kapta meg azt, nem pedig a piacon, mindenki szeme láttára. Börtönbüntetés esetén pedig az ún. „purger aristomba" zárták. 16 A magisztrátus polgár befogadási joga csak a belső városrészre korlátozódott, a külvárosokban, ahol a püspök és a káptalan teljes egészében gyakorolták a földesúri joghatóságot, a letelepedés a taksás föld kiváltásával járt. 17 A városi tanács vagy magisztrátus eleinte 6 tagból állott, később tagjainak száma 12-re emelkedett, sőt 1734-ben már számfeletti tanácsosokat is választottak. A számfeletti tanácsosok helyettesítették az aktuális tanácsosokat, akik betegség vagy egyéb okok miatt nem tudtak részt venni az üléseken. A számfeletti tanácsosoknak eleinte nem volt díjazásuk, később esetenként fizették őket. 18 A szenátus hetenként háromszor tartott ülést a városházán. A tanács határozatait a jegyző foglalta írásba. 19 A tanács két részre oszlott, a kis- vagy külső tanácsra és a nagy- vagy belső tanácsra. Az előbbinek általában 24, az utóbbinak pedig 12 tagja volt. A belső tanácsot szenátusnak, magisztrátusnak, a külső tanácsot pedig electa communitasnak (választott polgárság) nevezték. A szenátus élén állt a város első tisztviselője, a bíró, a választott polgárság élén pedig a szószóló (Fürmender), aki a polgárság kívánságait tolmácsolta a szenátus felé, illetve a polgárság ellenőrző hatalmát gyakorolta a szenátus felett. A 18. század végére a szószóló működése formálissá vált, s csak alantas megbízatásokat kapott. A nagytanács osztálytartalmát tekintve céhpolgárság képviselője volt. 21 A város első tisztviselője a bíró volt. Váasztását a Fenessy-féle egyezmény rögzíti, a lakosság választotta a püspök által kijelölt 3 személy közül és a püspök erősítette meg hivatalában. A bíró elnöke a tanácsnak, büntető, polgári és közigazgatási ügyekben egyaránt. 22 A tanács igazságszolgáltatási hatásköre megoszlik a magisztrátus és a földesúr között. A pallosjogot a tanács csak a földesúrral közösen gyakorolhatta. 23 A város közigazgatásában ritkán, de találkozhatunk egy harmadik szervvel, ez a „generalis consessus". Egy évben rendszerint egyszer, tisztújítás alkalmával hívták össze, ez a város egész közösségét jelentette. 24 A közigazgatási ügykör felölelte a rendészet minden ágát. A tanács a rendészeti teendőket nem közvetlenül látta el, hanem szaktisztviselői útján, a tanácsnál a felügyelet maradt. Kiterjedt volt a tanács gazdasági hatásköre is. Ez a bevételek beszedéséből és a kiadások teljesítéséből állt. 25 A gyámügyeket a közgyám (tudor) intézte. 2 6 Az iparrendészet a céhek ellenőrzéséből állt. Az ellenőrzést a 18. század második felétől már királyi rendeletek szabályozták. Általánossá válik a céhek tanácsi ellenőrzése, a helytartótanács pótszabályzatokat függeszt a céhlevelekhez és kötelezi a céheket, hogy a tanácstagok közül maguknak céhbiztost válasszanak. 2 7 A vásárbíró a piacok felügyelője. Feladataikat 1793-ban 28 és 1831-ben szabályozták. 29 Feladataik közé tartozott ügyelni a hajdúkra és a bakterokra, a piaci jövedelmeket beszedni, a piac és az utcák tisztaságára vigyázni, a tömlöcöket ellenőrizni, a kocsmákra, vendégfogadókra felügyelni, a tolvajlást megakadályozni. Segítsége a piaci comissarius. Ő ellenőrzi a mészárszékeket, hogy jól el vannak-e látva hússal. Figyeli az árukat, felülvizsgálja a használt mértékek hitelességét, a csalásokat pedig rögtön jelenti a tanácsnak. Rendszeresen ellenőrzi a kofákat, hogy csak azokat a termékeket árulják, amelyekre engedélyük van. Figyeli az engedélyeket. Idegeneknek a piacon 10 óra előtt gabonát árulni szigorúan tilos volt. Felügyelt a kézművesekre, hogy a számukra szükséges 88
