Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Löffler Erzsébet: Eger város jogi helyzete a török kiűzésétől 1854-ig

anyagokat nehogy a piacon kívül vásárolják meg. Ellenőrizte az áruk minőségét, ügyelt a piac tisztaságára, rendjére. A piaci hajdúk irányították, rendezték a piacon megjelenő szekereket, beszedték a helypénzeket. A hajdúknak tilos volt kocsmába járni és az árusokkal inni.

30 A 18. század folyamán épült ki az egészségügyi szervezet. Erdődy püspök állította fel a betegápoló irgalmas rend kolostorát és kórházat is alapított. A kórházban minden felekezethez tartozó beteget ápoltak. Korábban már Telekessy püspök gyógyszertárat alapított. Később a szegények részére Erdődy menhelyet létesített.

31 Először 1749-ben alkalmaztak városi bábát, 1789-ben pedig városi orvos és chyrurgus működött Egerben.

32 A városnak 1702-ben már tűzrendészeti felügyelője volt.

33 Mindkét évszázad folyamán több olyan rendelkezés született, mely a tűzi rendet szabályozta. Ezek a rendelkezések négy fő kérdéskör köré csoportosultak: 1. A tüzet okozó tényezők elhárítása. 2. A tüzet idejében észrevenni. 3. A tűz eloltásának megszervezése. 4. A tűz újonnan való feléledésének megakadályozása. 1. Ennek értelmében olyan rendelkezések születtek, hogy az új házakat legrosszabb esetben is fazsindellyel kell fedni, de lehetőleg cseréppel. Új házat építeni, vagy a régin nagyobb átalakítást végezni, csak tanácsi engedéllyel lehetett, az építési terveket benyújtva a magisztrátusnak. Komisszárius ellenőrizte, hogy az építkezés a jóváhagyott terveknek megfelelően folyik-e? Amennyiben az épületben olyan hibát találtak, amely tűzveszélyt idézhet elő, az építő kőművest büntették meg. Az épületek konyháiban és egyéb, tüzelőberendezéssel ellátott helyiségeiben csak kőből lehetett a padlót készíteni. Tilos volt a lakosságnak a telkein levő épületeket szaporítani, mert az tűzveszélyt idézhet elő. Faházakban tilos volt vas és bádog kályhacsöveket alkalmazni. A kéményeket kötelező volt rendszeresen tisztítani. A rendeletek felhívják a háziasszonyok figyelmét is a hamu gondos eltávolítására. A kereskedőknek tilos volt nagyobb mennyiségben üzleteikben tűzveszélyes anyagokat tárolni. Fa épületekben, mellékhelyiségekben, sőt még az utcákon is tilos volt a dohányzás, pipázás. Mindenki köteles volt odahaza tűzoltó edényeket tartani és azok épségére rendszeresen felügyelni. A 19. század közepén a tanács kiállított egy bizottságot, mely rendszeresen ellenőrizte a házaknál a tűzoltó edények állapotát. 2. A bakterok feladata volt éjszakánként figyelni, nem keletkezett-e valahol tűz? A harang félreverésével, valamint fényjelzéssel, illetve napközben zászlóval jelezték a tüzet. 3. A tűz gyors eloltására, mint ahogy már szó volt róla, minden háznál voltak tűzoltó felszerelések. A kirendelt személyek egy része a tűz gyors eloltásával, másik része pedig az emberek, a jószágok és az ingóságok kimentésével foglalkozott. Azonnal értesíteni kellett az illetékes hatóságokat is. 4. A tűz eloltása után egy ideig felügyeletet kellett tartani, nehogy újra feléledjen.

34 A városi gazdaság tisztviselői a hegybírák és a pásztorok voltak. A hegybírák fogadták fel a pásztorokat, ügyeltek a rendre és jelentették a szabálytalanságokat a magisztrátusnak. Kötelezniök kellett a szőlőtulajdonosokat, hogy az erdők és szántóföldek melletti szőleiket kerítsék körül. Pásztoroknak lehetőleg csak nőtlen embereket alkalmaztak, ha az illető mégis nős volt, felesége nem foglalkozhatott gyümölcskereskedelemmel. Kunyhót biztosítottak számukra a hegyen, ott kellett tartózkodniuk és nem volt szabad vendégeket fogadniuk. A pásztornak a járásába tartozó szőlőket a tőle telhető legnagyobb szorgalommal kellett őriznie. Nem volt szabad egyéb munkát vállalnia, mert ez akadályozta volna őt a szőlők őrzésében. Mikor a szőlő már érett, tilos volt bárkinek is a szőlőhegyen aludnia. Ha kártevőt talált, bekísérte a városházára, ha pedig jószágot talált 89