Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Szabó János Győző: Adatok Eger XVI. századi egyháztörténetéhez
hanem sokakat legálisan elküldtek. Az elbocsátás indokai különbözőek: szívós egyéni kérelem (például családi okokból), vagy az elöljárók elítélő véleménye alapján történt (összeférhetetlenség, kicsapongó életmód stb.), de mindig a jezsuita generális döntésétől függött. Másrészt a tendencia a kiképzett atyáknak áthelyezésekkel való megmentése, megtartása volt. Azok a körülmények, amelyeket fentebb ismertettünk, egy ilyen döntés meghozatalánál egyszerűen érthetetlenek. Drenóczy volt akkor az egyetlen magyarul és lengyelül beszélő jezsuita a magyar származású és részben magyar udvartartású lengyel király országában, akinek immár megszerzett orosz tapasztalatai sem voltak könnyen nélkülözhetőek Báthory nagyszabású keleti terveiben. Mindez azonban lényegtelen íróasztal-okoskodásnak tűnhet azon tény mellett, hogy a lengyel provinciális megkérdezése, sőt tudta nélkül hozták meg a döntést. De még ez sem minden: tudjuk, hogy nem a jezsuita generális kezdeményezte. 64 Mivel utóbb Drenóczy folyvást panaszkodott az elbocsátása miatt, 65 szívós egyéni kérelemről nem lehet szó. Hogyan történhetett meg tehát e példátlan eset? Konkrét adatok híján megpróbáljuk rekonstruálni. 1582. végén a Szentszék figyelmét mindinkább az osztrák császár és a lengyel király kibékülésének az ügye foglalkoztatta, s mindezzel összefüggésben Erdély és a királyi Magyarország rekatolizációjának a kérdése. Possevino megbízatásai 1583-ban tehát ezek megoldására irányultak. S valóban az 1583. évben az ellenreformációs törekvések jelentős eseményeinek lehetett a tanúja és résztvevője Possevino, a legkülönbözőbb területeken. Az év első felében Erdélybe látogatott. Ekkor alapították meg a kolozsvári jezsuita kollégiumot. Nagyváradon is megtelepedtek a jezsuita hitszónokok, s Kolozsmonostor, Gyulafehérvár, Kolozsvár bázishelyeik mellett tartósabban időztek immár a Székelyföldön is és a moldvai missziós területeken. - Krakkóban döntés született arról, hogy az 1556. óta gyakorlatilag betöltetlen erdélyi püspökségre Báthory István unokaöccsét, Báthory Andrást nevezik ki; Rómában bíbornoki rangot is kilátásba helyeznek, s őt egész fiatalon, a magyar világi klérust meghökkentve bíborossá is kreálták, 1584. júl. 4-én. 1583—86. évek ÉNY-Magyarországon is jelentős változásokat hoztak. Újjászervezik a nagyszombati jezsuita kollégiumot. Sopron megyéből kiűzik az összes protestáns prédikátort. A Felvidéken a Dersffy-család birtokairól távolították el a nem katolikus papokat. A Dunán inneni főkapitány, a lutheránus Forgách Simon éppen 1583-ban egyezett bele, hogy fia Rómába utazhasson, aki még abban az évben ott katolizált; s Forgách Ferenc néhány év múlva Rómából mint Veszprém püspöke tért haza. Felső-Magyarország, azaz Murány várától Munkácsig és Egertől Ónodon át Szatmárig az ellenreformáció szempontjából még mozdulatlan. A szatmári főkapitány és a tokaji kivételével valamennyi tiszt protestáns, de Szatmáron sincs katolikus pap; a főkapitány gróf Nogarolának a Báthory-család somlyói birtokára kellett utaznia ahhoz, hogy húsvéti szentgyónását elvégezhesse. A katonai és közigazgatási központ, Kassa a lutheránusoknak is a központja. A főkapitány, Báró Rueber János és helyettesei lutheránusok. Rueber olyan tekintélynek örvendett, hogy megengedhette magának: Bécs körözött szökevényét, egy aposztatált és börtönéből elmenekült jezsuitát istápolhatott büntetlenül, sőt, magas fizetéssel alkalmazta, miközben családtagként kezelte. Igaz ugyan, hogy 1582-ben Telegdi Miklós, esztergomi apostoli kormányzó és pécsi püspök bejárta az egri püspöki tartománynak a számára elérhető részeit (az egri püspök helyett), először érvényt szerezve ezzel az 1562. évi tridenti zsinati határozatnak, mivel a Tridentinum óta főpapi vizitációra itt nem került sor. Telegdi látogatása azonban nem indított el még semmit, csupán helyzetfelmérésnek tekinthető. Ellentétben ÉNY-Magyarországgal, Felső-Magyarországon a XVI. század utolsó negyedében a reformáció hadállásai még tovább erősödtek. Egerben és környékén erre több példával élhetünk, a legjelentősebb esemény az egri főplebánia templom 1580. évi 74
