Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Szabó János Győző: Adatok Eger XVI. századi egyháztörténetéhez
Ahogy később Possevino megírta, akkor alig egy hónapot töltött az orosz cár birodalmában. Már szeptember 12-én megkezdte visszautazásának az előkészületeit. Szeptember 14-én írta meg nagyjelentőségű instrukcióját Drenóczynak, akit Morianóval együtt túszként a cárnál kellett hagynia. 60 Mivel szláv nyelveken Moriano nem értett, ezért gyakorlatilag Drenóczy képviselte Possevinót. Az instrukció mély bepillantást enged Possevino és így Drenóczy felfogásába, egyházpolitikai szemléletébe. Possevino arra intette Drenóczyt, hogy csak akkor menjen bele dogmatikus fejtegetésekbe, ha az ortodoxok hitvitát provokálnak. Egyébként ne beszéljen a hitbéli különbségekről, annál inkább tanulmányozza a keleti rítust, annak szellemiségét, értelmét. Hiszen, írta Possevino, az oroszoknál a rítus, a ceremónia vallásosságuk fontos tényezője. Azt is világosan látta, hogy a görög liturgiába sok új szláv rész vegyült. Possevino jól sejtette, hogy a távollétében teológiai vitára nem kerül sor, sem ilyen magánbeszélgetésekre. Hiszen személyes érintkezésre — bárkivel — csak a cár külön engedélyével nyílhat alkalom. Ennek ellenére intenciókat adott ilyen esetre vonatkozólag is. A Szentlélek eredete körüli dogmatikus véleménykülönbségeknél Drenóczy csak az evangéliumokkal érveljen, másodsorban görög egyházatyákat idézzen; érdekes módon a nesztorianizmussal rokonszenvező V. századi Gennádiosz írásait javasolta. 61 Sőt Gennádiosszal érveljen akkor is, ha a halál utáni tisztítótűz kérdésében merül fel dogmatikus ellenvetés. A római püspök primátusának a vitapontjához olyan érvelést ajánlott Possevino, hogy vonjon Drenóczy párhuzamot az első keresztény orosz fejedelem, Vladimir, és Róma első püspöke, Szent Péter között. Vladimir szerepét akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy 1448. óta az orosz egyház autokefál. Izidor kievi metropolita uniós döntését, aláírását érvénytelennek, a firenzei uniós határozatot semmisnek deklarálták; a bizánci császárt és főpapi kíséretét (Firenzében) árulónak bélyegezték. Possevino a keresztség szentségét és a szentmise áldozatot érvényesnek minősítette az ortodoxok körében. Rituális vonatkozásban annyi volt az ellenvetése, hogy nem helyes csecsemőnek a bérmálás szentségét is kiszolgáltatni és a mise liturgiájában kovászos kenyeret konszekrálni; hiszen Krisztus az utolsó vacsorán kovásztalan kenyeret áldott meg. — Possevino az ortodox papok nősülését nem tekintette az unió akadályának. Drenóczy 1582. áprilisáig Oroszországban maradt. Január 15-én kötötte meg a lengyel király és az orosz cár a tízéves fegyverszünetet, a Pszkov és Novgorod közötti úton, egy falucska kunyhójában, több napos tárgyalás után. A helyiség volt Possevino konyhája, miséző kápolnája és hálószobája; kemencéjének a füstje az ablakon és az ajtón távozott. Áprilisban Moszkvából elindulva Drenóczy ék valamennyien Rigába érkeztek, s innen Báthory val együtt utaztak már Vilnába. Drenóczy 9 hónapot töltött Oroszországban. Hogy a rituális tanulmányokban milyen messze haladt, nem tudjuk. Az a tény, hogy Possevino Drenóczyt ilyen irányban óhajtotta továbbképeztetni, arra utal, hogy Drenóczynak a Szentszék uniós törekvéseinél különleges szerepet szántak. Időben valóban nem volt már messze az első jelentős lépés, az 1596. évi breszt-litovszki unió, s Drenóczyt a jezsuita generális kifejezett utasítására nem is engedték vissza az ausztriai jezsuita tartományba, hanem az időközben lengyel provinciálissá előléptetett Campani alá rendelték. H. Blyssem ausztriai provinciális hiába rimánkodott, ostromolva levelekkel Acquaviva generálist, 62 az 1583. február 24-én Rómából kelt válasz egyértelműen lezárta a kérdést: Modestinus is hazatérhet, „István atyát azonban P. Campanus joggal igénybe veszi, mivel neki régen megengedtük, hogy Moszkvából visszatérve őt megtartsa, s emellett ő tud lengyelül és magyarul, tehát helyesebb ha a jövőben Lengyelországban látjuk". 63 1583. nyarán Drenóczy Istvánt a rendje elbocsátotta, önmagában véve egy ilyen eseményben nem volt semmi rendkívüli. Hiszen a jezsuitáktól nemcsak megszöktek, 73
