Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Sugár István: Az egri vár hadinépe 1552 őszén

Külön kell szólnunk az egri várban ismeretes délszlávokiól. Ezek a népelemek a török támadások és hódítások nyomása elől szivárogtak be a Balkánról Magyarországba, kik közül igen sok a végvárakban találta meg élete nagy célját: állandó harcban állást és küzdelmet az úgynevezett „örök ellenség "-gel: a törökkel. Ezek az emberek a tisztek sorában találhatók Egerben, s mind kiváló katona, a végvári vitézi élet igazi hősei. Ilyen volt például Kusztovics Horváth György, vagy Gaszparics Mihály főhadnagy, kik közül az utóbbi a földbástya védelmében áldozta életét Egerért.

72 A délszlávok közé tartozott bizonyára egy sor Horvát, Rác és Pozsgai (Pozsegai) nevű katona is. 23 személyről minden kétséget kizáróan megállapítottam idegen származású voltát, de kétségtelen, hogy ma már meghatározhatatlan számban voltak még más idegen nemzetiségű katonák is a hős egri várvédők sorában. Az idegenek száma azonban a 2 ezernyi magyar várnép sorában olyannyira eltörpült, hogy joggal állapíthatta meg később az országgyűlés: „TISZTÁN MAGYAR ERŐ MENTETTE MEG EGER VÁRÁT" Az egri végváriak sikere a török hadsereg felett — mint általában minden katonai siker — rendkívül sokrétű, összetett tényezőből bontakozott ki. Az azonban bizonyos, hogy „A FALAK EREJE NEM A KÖVEKBEN VAGYON'\ A siker egyik fő forrása a védők egysége és győzelembe vetett feltétlen hite volt, melyet fenntartott és állandóan erősített a harci közösség, mely a küzdelem poklában tisztet és jobbágy parasztot, mesterembert, vitézlegényt és nemest, asszonyokat és süvölvény apródokat szilárd egységbe kovácsolt. A védők mindegyike, bárhová is állította tisztjei parancsa — a falak javítására, a küzdelembe, az élelmezés és ellátás lebonyolítására, vagy éppen a lőszerellátásra —, a maga posztján a legtöbbet nyújtotta, s ez az adott viszonyok közepette nem összeadta, hanem meghatványozta erejüket. Az egriek mindegyike tudatában volt annak, hogy munkája nélkülözhetetlen része a hatékony védelemnek, akár fegyverrel, akár csákánnyal, vagy éppen a sütőkemencék mellett szolgálta azt. A végvári harcok nehéz viszonyai közepette a demokratizmus vonásai jelentkeztek. Ennek különösen szép megnyilvánulását találjuk az egri vár védelme során. Ez erősítette a vár hadinépe között a bajtársi szellemei, mely éppen úgy megnyilvánult a tiszteknek a vitéz legényekhez való viszonyában, mint abban, hogy az alacsonyabb rangú és beosztású tisztek, a hadnagyok is részt vettek a várat illető parancsnoki döntések meghozatalában. Gondoljunk csak a viadal előtti „szörzés"-re.

13 Dobó István vitézei azzal vívták ki az „egri nevet", hogy nem a vár falai nyújtotta viszonylagos biztonságban bíztak, hanem halált megvető bátorsággal, meghátrálást nem ismerő fanatikus lendülettel vetették magukat a 38 napos sorsdöntő jelentőségű küzdelembe. Az egri vitézek hősi helytállását a keresztény ideológia is erősítette. E korszakban a kereszténység még nem vesztette el a tömegekre ható erejét, és különösen Magyarországon, ahol a mohamedán törökök is vallási köntösbe bújtatták támadó szándékukat, a keresztény hit védelme egyúttal az ország függetlenségének megvédelmezését is jelentette. E gondolatnak adott hangot Tinódi Sebestyén is, akinek felfogásában a kereszténységért vívott harc egységbe olvadt a vitézi becsülettel: „Jó legények, vitézök végházakban, Vannak gyakran terekkel bajvívásban, Az körösztyén hitért gyakor harcokban, És jó hírért, névért sok országokban. " 59