Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Sugár István: Az egri vár hadinépe 1552 őszén

,,sok elszökött vala."

65 De ha figyelembe vesszük a tisztek szolgáinak kimutathatatlan számát, úgy hisszük, hogy adatainkat méltán fogadhatjuk el az ostrom közvetlen kezdetét megelőző időben. Ebből a létszámból azután nem számottevő megfélemlett ember eltávozott, elszökött, akik egyébként is csak nyereséget jelentettek a küzdelem alatt, mivel velük csökkent az ingatag és gyenge jellemű emberek száma, akik esetleg komoly zavarokat okozhattak volna pánikkeltésükkel. Helyes tehát, amikor kerek számban kétezer főre tesszük 1552 őszén az egri várnép létszámát. Izgalmas kérdés felelni arra a kérdésre, hogy az egri várnép hány százaléka volt valóban ténylegesen katona? Felvázolt adataink szerint éppen 1 799 volt a fegyveres erő létszáma, mely az egész várnépnek 87,4%-át jelentette. Figyelembe kell azonban azt is vennünk, hogy ez a létszám rohamok esetében gyarapodott, ugyanis akkor más férfiak is fegyvert fogtak. De vajon ez a kétezernyi ember kevés, vagy éppen elegendő volt a vár védelmére? merülhet fel méltán a kérdés az érdeklődőben. Akadt kutató, aki ennél lényegesen magasabb létszámot tartott volna szükségesnek. így Szántó Imre és Soós Imre 1952-ben megjelent munkájukban 7-8 ezer gyakorlott várvédő katonában jelölte meg Eger optimális véderejét.

66 Szántó ezt az adatot 1971-ben már 4—5 ezerre mérsékelte.

67 Ezekkel a rendkívül magas létszámadatokkal kapcsolatban bízvást magunkévá tehetjük Marosi Endrének, a Hadtudományi Intézet munkatársának a véleményét, mely szerint végső soron a jól megszervezett 2 ezer ember is elegendőnek bizonyult, méghozzá igen hosszúra nyúlt kemény ostrom során is.

68 Tudnunk kell ugyanis, hogy ilyen magas létszámú (6-7 ezer) vár e korban hazánkban nem volt általános. Nem szabad elfelednünk ugyanis, hogy ilyen hatalmas embertömegnek hosszú időn át való elegendő élelmezése kétségtelenül megoldhatatlan lett volna, és éppen a hosszúra nyúlt küzdelem második, súlyosabb felében tragikusan visszaüthetett volna a fellépett élelmiszerhiány. Eger vára sikeres védelmének, az emberek nem lankadó kitartásának egyik semmiképpen el nem hanyagolható tényezője éppen az elegendő mennyiségű élelmiszer (kenyér, hús, bor) zavartalan biztosításában rejlett. A hazai várak török ostromainak tanulmányozása alapján bízvást elmondhatjuk, hogy igen sok és fontos vár bukását éppen az elégtelen élelmezés, a harcoló katona réme: az éhség okozta. Éhező, üres gyomrú katonától a török elleni háborúk során semmiképpen sem lehetett helytállást megkívánni *** Egy rendkívül érdekes kérdés vár még megvilágításra: volt-e a vár védőinek sorában idegen nemzetiségű, külföldi származású katona? A kérdésre határozottan igennel kell felelnünk. Elsősorban is a 8 német, osztrák és cseh tüzérre gondolunk, akik Innsbruckból, Laybachból, Passauból és Münchenből szegődtek Egerbe pattantyúsnak. Itt van a helye a 8 olasz kőműves- és kőfaragómesternek is. Két lengyelt név szerint is ismerünk. Az egyik Szaniszló nevű Krakkóból, és egy István nevezetű. István a vár törzsállományához tartozott, Szaniszló pedig a kassaiakkal érkezett a várba.

6 9 A kassai csapat élén három szlovák állt, név szerint: Zádornik Ambrus, Platkó Antal Eperjesről és Janicskó.

70 Platkót Tinódi Blaskónak említi.

71 Bizonyosra vehetjük, hogy a Kassáról érkezett 210 gyalogos között több szlovák és talán lengyel nemzetiségű katona is volt. 58