Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Berze Nagy János–Banó István: A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások és babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről

b) Nincsen-e meg a dr. Berze Nagy János hagyatékában az a kézirat, amelybe a megtalált és kézben tartott, valamint közölt anyag beletartozik mint rész? Budapest, 1965. okt. 18. Megjegyzés Itt mondjuk el a kézirat bizonyos jellegzetességeire, ill. az egyes részletkérdésekre vonatkozó megjegyzéseinket. Mindenben igyekeztünk megtartani a kézirat helyesírási jellegzetességeit mind az interpunkció (pl. a mondatokat összekapcsoló ég kötőszó előtt a vessző elhagyása), mind az egybeírás-különírás (a ki, a milyen) mind a teljes hasonulás helyesírási jellegzetességei (kincscsel, megygyel) mind a magánhangzók hosszúsága-rövidsége szempontjából. Ezek a régebbi helyesírási szabályok követéséből (véletlenül, okvetlenül) adódhatnak, vagypedig etimologizáló hajlandóságból (úta) származhatnak, vagy egyszerűen a gyűjtő és/vagy a tájnyelv kiejtésbeli sajátosságait tükrözik. Az eredetihez betűhíven való ragaszkodást az ilyen természetű közlések szabályainak a betartása mellett különösen indokolttá teszi az, hogy nemcsak a feltüntetett népnyelvi szövegekben, hanem a szerzői szövegrészekben is gyakran szerepelnek népnyelvi elemek. Adott esetben tehát az utólagos tudálékos javítás esetleg a közlés apró jellegzetességeit és így értékeinek egy bizonyos hányadát is megsemmisítené. JEGYZETEK 1. besenyi. Berze Nagy János szülőfaluját, Besenyőtelket régebben Bessenyőnek hívták. A hivatalos új név még sokáig nem szorította ki a hagyományost. 2. ökörfarkkóró. A latin elnevezéssel kapcsolatban, úgy látszik, valami tévedés van; az ökörfarkkóró latin tudományos neve ugyanis verbascum. 3. A szó olvasatában, ill. értelmezésében az is megerősített, hogy Sárvárott a nyelven nőtt hólyagot eö/mg-nek nevezik. (Nagy Imréné Udvardy Anna sárvári származású budapesti lakos szíves közlése). 4. sikár. A zsurló tájnyelvi neve. A kutya jelzőjeként annak sovány, torzonborz jellegére utal. 5. V.i. ; feltehetőleg vagy is. 6. tőcsmadár (valami sirály-féle). Azonosíthatónak látszik a gólyatöcs-csel, amelyről ezt írja a Magyar Értelmező Kisszótár: „Gerle nagyságú, hosszú lábú és csőrü, szikes vizeink mellett élő vonuló madár..." 7. mályfa. A szó írásmódjából úgy tűnik, hogy Berze Nagy János nem ismerte fel ennek a német jövevényszónak az első tagjában a május szót. János Berze Nagy-István Bánó Glauben, Gebräuche und abergläubige Geschichte aus dem Dorf Besenyőtelek im Komitat Heves Der Ethnograph János Berze Nagy begann seine Sammelarbeit um die Jahrhundertwende, und er hat mit dieser bis Ende seines Lebens nicht aufgehört. Die hier publizierte und zu Anfang des Jahrhundertes in seinem Geburtsdorf Besenyőtelek aufgezeichneten Glaubens- und Gebräuchesammlung zeigt, dass János Berze Nagy folgte seit Anfang seiner Sammlungstätigkeit einer sehr modernen Methode. So z.B. verwendete er nicht nur auf den Inhalt, sondern auch auf die sprachliche Erscheinungsform eine grosse Sorge. Dieser Umstand wird besonders auffallend, wenn wir den hier publizierten und auf dem Original basierten Text mit dem im Jahrgang 1910 an Seiten 24—30 erschienenen (grossenteils von gleichem Inhalt) Text vergleichen. Die erneute Publikation der Sammlung ist auch dadurch begründet, dass sie viele Daten enthält die in der früheren Version fehlen. 329