Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Berze Nagy János–Banó István: A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások és babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről

//. Szokások. Népünk ősi szokásai a haladó idővel maradoznak el, falunkban pedig ma már alig találhatni egy párat. 1. Naptári alkalmakhoz kötöttek. A gulyákat, nyájakat Szent György napja előtt sohsem „verik ki" a mezőre. Ez már ősi gyakorlat, s hazánk magyarfajú lakosságánál ez az év fordulópontja. Ezen napot megelőző éjjel mennek az asszonyok a határba tehénhasznot szedni. LII Ez így történik: Kezébe vesz az asszony egy fazekat, nyakába vet egy nagy vászonlepedőt, s kimegy a mezőre, de úgy, hogy a harmathullás őt már ott találja. A hol legharmatosabb a fű, a lepedőt oda teríti, hogy teleszivakodjék. Aztán a felszívódott harmatot a magával hozott fazékba facsarja. S ezt a műveletet addig folytatja, míg a fazék színig nem telik. Másnap reggel a tehenet ebből a harmatvízből itatják meg s meg vannak róla győződve, hogy a tehén hasznát ebben az évben senki el nem viheti. Nagypénteken éjjel, mikor kisül a húsvéti kalács, iszonyú zene-bona közt járják körül a házat. Két üres tepsit összevernek s azt kiabálják: kígyói béka! távozzál a háztól! Utána levő napon, nagyszombatom pedig, mihelyt a templomban a három napos UH elnémulás után először szólal meg a harang, valamennyi gyerek kolompot, csengőt köt a nyakába s rázza teljes erejéből. Ilyenkor olyan a falu, mintha egy megvadult gulya szaladoznék benne. A húsvéti piros tojást, öntözködést - mint széltében elterjedt szokásokat - csak említem. Május elseje az ifjúság és a szerelmi vallomások napja. Ilyenkor minden valamirevaló legény mályfát

1 állít szeretője kapujába. Lehetőleg szép, sudár fiatal fát választanak e célra, melyet rendszerint lopnak. Ezt azután pántlikával, selyemkendővel, cukorral, fügével, naranccsal teleaggatják s vagy a kapu elé a földbe ássák vagy hozzákötözik a kapu bálványához. S boldog az a lány, kinek csak egy galyacskát is hozott a május. A mályfaállítás titokban, éjjel történik, s a lány mindig csak mástól tudja meg, ki volt a kedveskedő legény. LIV A pünkösdi szokások közül igen kedvelt volt a mátkatál hordozása. Egy fehér porcellán tányért szalvétával leterítettek, tettek bele valami édességet, csemegét s ezt a leány ahhoz a legényhez küldte, a kit szeretett. De a tányért a legénynek tovább kellett adnia s valamelyik leányhoz küldenie, a kit ő kedvelt. S a tál így járta be az egész falut leánytól legényhez, legénytől leányhoz, s mindenki tudott a másiknak valamivel kedveskedni. A másik szokás volt az, hogy a legények a kedvelt lány udvarát ünnepre virradóra lopott ékével körülszántották. Az ivántüze ugrosásáról már fentebb megemlékeztem.* * Hunyad-vm.-ben Csernakeresztúron az ott lakó s oláhokká vedlett székely csángók jún. 24-én kertjük végében eltemetett halottjaik sírjai mellett gyújtanak tüzet, azt ugrossák egy darabig, azután késő éjjelig kint a tűz világa mellett dalolnak. S. Küs Ödön úr közlése.