Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Berze Nagy János–Banó István: A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások és babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről

XXVIII.-XLI. hiányzik A hiányzó lapokon feltételezett fejezetcímek: [D) Temetési babonák.] (4. Égi, földi tünemények.) [A)?] [B)Boszorkány, tüzesember, barboncás.] XLII mindjárt el tudott indulni. Hasonló eset volt az, midőn egy kocsis szintén így járt a boszorkánnyal. Kocsija a sima úton megakadt. Ingét levetette magáról, négy felé hasította s rácsavarta a tengelyre. Aztán felült, a lovak közé csapkodott s a boszorkány négyfelé hasadva terült el a földön. Külön tudomány a boszorkány felismerése. Három szál ártánydisznószőrt olyan kendervászonzacskóba kell varrni, a melyet még soha ki nem mostak. De ezt az embernek mindig magával kell hordani. S ha valakiről azt gondoljuk, hogy boszorkány, megfordítva a lába nyomába kell lépni. Ha az illető csakugyan boszorkány, visszafordul s az ujjával megfenyeget. De a boszorkányra úgy is rá lehet ismerni, hogy megnézi az ember jól az öltözése módját. Ha azt látja, hogy valaXLIII mely ruhadarab megfordítva áll rajta, akkor boszorkánnyal áll szemben. Ugyancsak boszorkánynak hiszik azt is, a kinek a szemöldöke össze van nőve. Ezeken kívül ismertetőjele még a boszorkánynak az is, hogy kapuja előtt reggelenkint a vizelete keresztül van öntve az úton. A boszorkány egyéb tudományához tartozik még, hogy nem lehet meglopni a nélkül, hogy meg ne tudná s bosszút ne állna érte. Tanúskodjék a megtörténtnek mondott eset: Egy asszony épen lencsét csépelt, mikor hozzáment a szomszédasszonya. Beszélgettek, tereferéltek, míg amannak odabent valami dolga akadt s ott hagyta a lencsét. A szomszédasszony — élve az alkalommal — felkapott egy szakajtó lencsét s hazaszaladt vele. A háziasszony alig jött ki, észrevette a lopást. Fogta magát, tüzet rakott s egy marék lencsét a pattogó lángok közé dobott. A XLIV következő percben szalad hozzá a tolvaj s rimánkodik: ne bántsa, inkább hazahozza lencsét! — De már akkorra az arca úgy ki volt pattogva, mintha lencsével szórták volna tele. Szokott még a boszorkány a forgószélben is mutatkozni, hol szalmaszéken ülve forog. De az avatott ember — ha ilyet lát — rögtön szalad be a szitáért, azon keresztül a forgószélbe néz s megismeri, ki ül benne. A szitával való nézés helyett az is szokás, hogy a forgószélbe bicskát hajítanak. Említ még a nép födi boszorkány'ok-zt is, de ehhez hiedelem már nem igen fűződik, csak névleg emlegetik. 21* 323