Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Berze Nagy János–Banó István: A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások és babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről

Berze Nagy János A SZÁZADFORDULÓ TÁJÁN FELJEGYZETT HIEDELMEK, SZOKÁSOK ÉS BABONÁS TÖRTÉNETEK A HEVES MEGYEI BESENYŐTELEKRŐL A gyűjtő publikálásra előkészített kézirata alapján közreadta, a bevezetést és a jegyzeteket készítette Bánó István Az alábbiakban közreadott kézirat — ül. annak az Ethnographiában megjelent változata {Berze Nagy János: Babonák, babonás alakok és szokások Besenyőtelken, Ethnographia, 1910. 24—30.) — Berze Nagy Jánosnak a szülőfalujában és annak a környékén a századforduló táján megkezdett és éveken át folytatott gyűjtő tevékenységének egyik terméke. Egy, 1900-ban a Magyar Nyelvőrben (358.) publikált besenyőtelki népmese az első, a fent említett néphit- és szokásgyűjtemény Berze Nagy Jánosnak tizedik anyagközlő írása. A nagyarányú gyűjtés anyagának a rendezése meglehetősen nagy munkát igényelt. Első közlései szerényebb tartalmúak, kisebb terjedelműek: egy-egy népmese, gyermekjáték, néhány ballada, népszokás, kisebb igényű szógyűjtemény található bennük. E kisebb jelentőségű közlésekkel egyidőben megkezdődött a jelek szerint igen nagy méretű gyűjtött anyag rendszerezése, feldolgozása, publikálásra való előkészítése. így született meg a Heves megyei nyelvjárás. (Bp. 1905. Nyelvészeti füzetek XVI.) és a mai napig is monumentálisnak ható Népmesék Heves és Jász—Nagykun—Szolnok megyéből. (Budapest, 1907. Magyar Népköltési Gyűjtemény IX.) Ennek a szakasznak befejező etapja a néphit és népszokások területén gyűjtött anyag rendszerezése, közlésre való előkészítése. Az Ethnographia 1910. évfolyamában megjelent hiedelem- és szokásgyűjtemény Berze Nagy János fiatalkori gyűjtéséből származó második olyan anyagközlés, amelynek — az első publikáció hiányosságainak a kiigazítása, a gyűjtemény teljes értékeinek a helyreállítása érdekében való — a megőrzött eredeti kéziraton alapuló, újbóli megjelentetése nemcsak helyesnek és hasznosnak, hanem mindenképpen indokoltnak is látszik. Az első az Ethnographia 1901. évfolyamában (455—458.) Balladák címen megjelent közlemény, amelynek az újrakiadása 1967-ben történt meg: Berze Nagy János: Népköltési gyűjtemény a Palócságból és a Tiszamentről. Szerkesztette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Bánó István. Pécs-Baranyai Múzeumbarátok Köre. Kiadványok I. Pécs, 1967. 48. Mindkettőnek közös jellemzője továbbá, hogy eredetijük Sebestyen Gyulának a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába került hagyatékában maradt meg, és mindkettőre a gyűjtő fia, ifj. dr. Berze Nagy János bukkant, és készített róluk fotómásolatot, így a jelen feldolgozás, ill. az új kiadás alapjául a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában EA 7397 nyilvántartási számú eredetiről készített fotómásolatok szolgáltak. A két publikáció sorsában azonos az az alapvető vonás is, hogy mindkettőnek a közreadásában Berze Nagy János modern gyűjtői és feldolgozási koncepciója összeütközött az Ethnographia akkori társszerkesztőjének, Ül. szerkesztőjének, Sebestyén Gyulának pozitivista szemléletű felfogásával. 311