Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bodó Sándor: A magyar állattartás történeti kérdéseihez

viszont Kassa statútumai tiltják, hogy bárki is „az vágóbarmot az város csordái előtt" legeltesse.

30 A „vidékről behozott" marha és a „vágóbarom" éppúgy a csorda szélesebb értelmezését kívánja, mint Imreh István erdélyi adatai. Imreh idéz egy 1814-ből Felsőrákosról származó feljegyzést, amely szerint egy lakos „kanca lova találtatik a csordában". 1826-ban pedig azt rögzítik a faluban, hogy „a tehén csordába, az oda járni szokott lovakat, a mejekkel se nem szántanak, se postára nem hajtanak — a meddübe a tsikokat és logo, heverő lovakat — a Ménes tsordáha. pedig tsak a hámos, vonó és postálkodo lovakat hajtsák; az ökör csordába pedig teljességgel semmi szin alatt egy lo is ne hajtassék."

31 Földes László récens gyűjtése alapján írja, hogy Ditrón az ugart „tehéncsordák, juhesztenák, kabala- és disznócsordák járták egész nyáron . . . Még ludcsorda is volt." A kabalacsorda helyett a lócsorda kifejezést is használták.

32 Nagyrozvágyon és a Bodrogköz több falujában még az 1970-es évek elején is rendszeresen együtt legeltek a falvak lovai a csordabeli szarvasmarhákkal.

33 A kecskéket pedig napjainkban is az egész ország területén leggyakrabban a csordába verik ki, bár Szegeden és Tápén,

34 Mádon, Aggteleken és Jósvafőn külön kecskecsorda is volt.

35 A sertések legeltetett csoportjára pedig országosan széles körben elterjedt a csorda, disznócsorda terminus, amit Szabó T. Attila történeti adatai a XVI. századból igazolnak.

36 Ezek mellett azután számos olyan adatunk van, pl. Tokaj-Hegyalj a több mezővárosából a XVII. század elejéről,

37 vagy az erdélyi Sepsiszentivánból, Laborcfalváról és Mákosfalvárói a XVIII. századból,

38 amelyek már mind a szó - Győr ff y István, Tálasi fstván és mások által gyakran idézett — mai tartalmát hordozzák. 3. Az állatcsapatok őrzői közül legkorábbi adataink a pásztor szóra vonatkoznak. A foglalkozást 1095-ben „Paztur", 1130-40 körül „Paztur", 1240-ben „Pazthur", 1339-ben „Paztur", 1370-ben „Paztor", s a későbbi két évszázadban „Pazthor", „Paazthor" alakban jegyezték fel.

39 Számos adatot idézhetnénk a szó előfordulására vonatkozóan, végezetül mégis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a pásztor mindenféle állatcsapat őrzőjét jelentette. 1433-ban pl. a bártfai pásztor szarvasmarhák, kecskék és sertések vigyázásáért kapott bért.

40 1466-ban a „paztor" juhok és kecskék,

41 1601-ben a nagyszombati pásztor marhák és sertések,

42 1632-ben a sárospataki uradalom „pásztora" vegyes szarvasmarhacsapat,

43 1639-ben az erdélyi örményesi uradalom „Ganya neveő paztor"-a fejős tehenek és borjaik,

44 s 1649-ben az ugyancsak erdélyi Porumbák „pásztor"-a juhok és kecskék őrzője.

45 Aszó összetett alakjai mégis támpontot nyújtanak a legeltetett nyájakra vonatkozóan. „Bornyw pastor" formában ugyanis 1554-től, „Chordapazthor" alakban 1497-től, „Dyznopaztor"-ként 1283-tól, „Menespazthor" összetételben 1425-től örökítették meg forrásaink.

46 Gyakran fordul elő a „tehénpásztor" megnevezés is, amit pl. a XVI. század második feléből a szalonaki és rohonci majorból,

47 a XVII—XVIII. századból az előbbi két major mellett a polyanici. csajtai majorból,

48 vagy a regéci, felsővadászi, fogarasi, örményesi, uzdiszentpéteri, zagori uradalomból és a sárközi Decsről ismerünk.

49 Előfordult ezek mellett a „marhapásztor" (Szerencs - 1631, Kalló - 1647, Nagysolymos - 1640 táján),

50 az „ökör pásztor" (Decs - 1797,

51 Borgáta - 1842),

52 a „Bika Pásztor" (Kisújszállás - 1791), sőt a „Falu paztora" (Dragus — 1637)

53 kifejezés is. Az előző összetételeket egészíti ki a „Czorda paztor", „csorda pásztor" írott szóalak, amelyet 1497-ből, s 1522-ből Bács-Bodrog vármegyéből foglalkozásként ismerünk.

54 Makkal László a szóra vonatkozó adatok egész sorát idézi a XVII. századból a Rákóczi uradalmak gazdasági iratait közlő kötetében.

5 5 A „csordás" megjelölés — nyilvánvaló magyar fejleményként — jóval később tűnik fel nyelvünkben. Legkorábban ugyancsak személynévként fordul elő. 1400-tól kezdve számos alkalommal szerepel a XV—XVI. században „Chordas", „Chyordas" alakban.

56 A Calepinus szótár 1585-ben „Tsordás"-ként idézi és ilyen írásmódban fordul elő gyakran 293