Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól

Dénes birtokrészén, 4 udvaruk az Almássy Zs. részén és 4 belső telkük a kincstári területen. — Az eddigiekből következik, hogy a Balázs nemzetség tagjai jogilag és gazdaságilag két csoportban élnek. Az egyik a kuriális beltelkeken lakók csoportja, akik egy időben a nemesi Balázs házhelyet birtokolták. Később kivált közülük a Gődér és a Mula had, akik a település északkeleti szélére, a parcellázott telkekre költöztek ki. 1858-ban itt lakik Gődér Gergely és a mellette levő telkeken a Balázs had, illetve a Balázs Mula had lakik. Ez a terület korábban Almássy birtok volt. A nemzetség már igen korán az úri birtokosok szolgálatában állhatott, mert mind a két Almássy birtokon és a kincstári részen vannak belső telkeik, szám szerint 9 udvar, amihez megfelelő mennyiségű bérelt föld járulhatott. Ez tehát a Balázs nemzetség másik ága, a taksás ágazat és valószínűleg a vagyonosabb, a több szántóval és egyéb földterülettel rendelkező része a családnak. A hivatali szóhasználat a nemesi telken ülő és azt művelő ágazatot nevezi hadnak, az egész Balázs rokonságot pedig nemzetségnek. A Bozó had sorsa, története hasonló a Balázsokéhoz, nem törzsökös család Leleszen, Szenterzsébetről származott be. 1694-ben még ott regisztrálták, de 1720-ban már Leleszen van a család. 1797-ben 2 Bozó szerepel a leleszi felkelő nemesek között, 1845-ben pedig 13 voksoló férfi.

101 1858-ban nemesi birtokuk egy házhely (neve Bozó házhely) és ez 7 részre oszlik 6 család és az Albert nemzetség között.

102 Abból,hogy a Kovácsok nemesi curiális földjeiből egy kis részt örököltek, arra lehet következtetni, hogy a Bozó had a XVIII. század elején nősüléssel került be a Kovács nemzetségbe és leányrészként kaphatta a curiális birtokrészt, a hozzá tartozó belső telekkel együtt. Erre utalhat a néphagyomány azon kitétele, miszerint a Bozó had „vasvillával" jött Leleszre és nem donatioként kapta kis birtokát. A telekkönyv a beltelkek összeírása során a curiális részen két telket (40—41.) és a falu északkeleti szélén egy parcellázott telket úgy tüntet fel, mint a „Bozó had" tulajdonát. Különben az egész rokonságra a „nemzetség" kifejezést használja és ezen belül van egy „had", a Bozó had. A nemzetség lakótelkei a falu három részén fekszenek, de közös tulajdonú, vagy közös kezelésű földjeik nincsenek, ezért a nemesi házhely örökösein kívül valamennyien birtoktalan házas zselléreknek számítottak. A Marton nemzetség Lelesz ősi családjai közé tartozik, már a XVI. század dereka óta folyamatosan jelen van. 1649-ben nyerhették királyi adományként azt az egy házhelyet, ami 1858-ban is kezükön volt. A „Marton házhely" 5 részre oszlott, egyik fele egy, a másik fele pedig négy család tulajdonában. A nemzetségnek 9 belső telke van, közöttük kettő a település északkeleti szélén, amit napjainkban is „Marton had"-nak neveznek. A családi hagyomány azt tartja, hogy ezt a két telket a Mártonok a Nánásy földesúr hagyatékából vették. Amíg tehát a Mártonokat az 1858. évi telekkönyv nemzetségnek nevezi, addig ma Marton had a nevük. Pontosabban, ezt a két telket és a rajta lakókat nevezi a mai falu Marton hadnak. A család e titulusának változása anyagi helyzetével és ezzel összefüggésben társadalmi megbecsülésével magyarázható. 1858-ban a nemzetségben 12 szavazatképes férfi élt, az őket fenntartó birtok nagysága egy egész házhely volt, ami viszonylagosan jó megélhetést biztosított számukra.

103 A XX. század derekára a Marton had Lelesz legnépesebb telkei közé tartozott, ahol elszaporodott a család és házaik egymást érték. A Marton had egyúttal a falu társadalmának szegényebb rétegét jelentette. Az eddigiekből az következik, hogy a múlt század végén a nemzetség terminus a közös őstől származott, nemesi kiváltságokkal bíró és megfelelő földbirtokkal rendelkező összetett családokat jelölte, amelyeket csak a név és a származástudat tartott össze. Ugyanakkor a had egy értékét vesztett fogalom, társadalmi szervezet, egy hajdan jelentékeny és hatékony társadalmi formáció csökevénye, melynek tagjai szűkös anyagi körülmények között birtokolnak belső telkeket, vagy gazdálkodnak elaprózódott, kis birtok272