Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól

Ismerve az elpusztult falvak lakosságának családneveit, felmerülhet a kérdés, hogy vajon a településekkel együtt minden család megsemmisült-e, vagy egyesek beolvadtak a megmaradt falvak népességébe. A vizsgálatot nehezíti, de egyben elősegíti is az a szokás, hogy a neveket ebben az időszakban megváltoztatták, ezzel akarván mentesülni bizonyos kötelezettségek alól. Ennek ellenére valószínű, hogy a pósváraljai két Kovács, a bolyai és bujái Mezeő leszármazottait kell keresnünk a tarnaleleszi Kovács és a fedémesi Mező (zsellér) személyében. Nézetünk szerint névváltoztatással állunk szemben a leleszi BarlaBóll-Bala-Bolla név esetében, ami a XVI. század végén tűnik fel, de azonos lehet a Bolya névvel, minthogy a származás szerinti családnevek gyakoriak egy-egy pusztahely, vagy helységnévből alakítva, -i képző nélkül is.

80 Fentebb említettük, hogy a leleszi határ egy részét szentdomonkosi extraneusok művelték meg. Hasonló gazdálkodási móddal találkozunk az elpusztult Bolyán is. 1548-ban Bolyán nyolc jobbágycsalád lakott, akik 1088 kalangya őszi búzát termeltek, de a határnak csak egyharmadában. 2169 kalangyát idegenek (forenses) arattak le: 14 család Pétervásáráról, 4 Bükkszékről (Pósváralja) és 3 Szenterzsébetről.

81 Bolya határa tehát a török pusztítás előtt olyan nagy és termékeny volt, hogy saját lakossága ellátása mellett még három település szűkös helyzetén is segíthetett. A határnak ez a termékenysége mindenesetre hozzájárult Lelesz megosztott beltelkű településrendszerének kialakulásához. /7. Osztatlan és megosztott települések A megosztott, kettős beltelek jelenkori és történeti elterjedését vizsgálva ÉszakMagyarországon, e települési módnak három változata tűnik fel. A déli, sík vidéken és a dombos, átmeneti zónában az Alföldről ismert ólaskertes forma, az Eger—Mátragerinc vonaltól északra eső területen pedig az életmódnak és a földrajzi viszonyoknak megfelelő két másik típus terjedt el. Az egyik a megosztottságnak az a formája, melyben a gazdasági épületek közül csak a csűrt telepítik ki a falu melletti kertbe, ahol a cséplés, nyomtatás munkái folytak és a szálas takarmányt tartották, a térbeli megosztottság tehát magával hozta az életmód, a lakás és az állattartással összefüggő munkák megosztottságát, elkülönítését. A másik, a hegyvidéki szálláskertesnek nevezett forma lényeges kritériuma a nagyobb térbeli megosztottság, a település és a szállás egymáshoz való nagyobb távolsága és a gazdasági munkák, maga az élet más jellegű széttagoltsága.

8 2 E legutóbbi települési módnak két recens példáját ismerjük, az egyik Szarvaskő,^ másik Bolya. Szarvaskő, mint az egri püspökség egykori jobbágyfaluja a vár alatt húzódó szűk völgy szorításában fejlődve, geográfiai kényszerűségből telepítette ki gazdasági udvarait a falutól távolabbi dombra. A szarvaskői Tanya kezdeteit, kialakulásának folyamatát egyelőre nem ismerjük, de valószínű, hogy csak a múlt század végi tagosítás indította el, vagyis mélyebbre nyúló történeti gyökerei nincsenek.

8 3 Tudjuk, hogy Bolya a XVII. század közepe óta királyi adományként a nemes Kovács nemzetség tulajdona. 1657-ben még egy Lesztár György (alias Kassay) nevű, egyébként itt idegen nemes 5 jobbágytelkét zálogba adja, tehát a Kovács nemzetség birtoklása ekkor még Bolyán nem kezdődött el.

84 1703-ban viszont már Kovács András leleszi nemesé, aki jogait érvényesítendő, tilalmazza Bolyán az átjárást.

8 5 A pusztán a majorsági szántók és a Verő között országút vezetett Lelesz és Pósvár között, ami korábban forgalmas lehetett, mert Sirok felől haladva Pétervására elkerülésével megrövidítette az utat Lelesz és Borsodnádasd felé. Ebben az időben tehát már Bolya a Kovács nemzetség tulajdonában művelt terület volt, majorsági szántókkal. A távolság valószínűvé teszi ekkor is a szállás kezdeteinek kialakulását, de konkrét adataink csak jóval későbbi időkből vannak. 254