Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól

szerepet alig vállaló nemesi nemzetségek még a Póta, Bertóti, Fejes, Murányi, Lehóczky, Tiba, Négrády és Szökeő, melyek forrásainkban csak rövidebb időre tűnnek fel. Kivételt képez az Ivády család, akik benősüléssel birtokjogot szereztek Leleszen. Általános véleményként lehet hallani, hogy Leleszen nem voltak jobbágyok, úrbéresek, csak nemesek. A falu népességtörténetének eddig bemutatott tényei valóban erre vallanak, de a nagy létszámú Kovács és a kisebb nemesi nemzetségek mellett mégis voltak jobbágyok, ha kisebb számban is. A XVI. századi dézsmajegyzékek mintegy 25 jobbágynevet tartalmaznak, amelyből 5 jobbágyként, 3 pedig nemesként mutatható ki a XVII. század legvégén. 1720-ban a 2 Bolla, a 2 Ipacs, a 2 Kakuk és az 1 Kovács jobbágy család még a falu lakosságának többségét képezhette, dikáinak száma is nagyobb, mint a nemeseké (25 1/4—20 1/4).

63 Az 1771. évi urbárium szerint 8 egész és 1/8 telken élnek jobbágyok: mind a négy család több ágra szakadt leszármazottai és néhány újabban beköltözött család (Bodor, Pantyi, Fodor, Juhász, Hajdú).

6 4 Az úrbérrendezés után a nagy- és középbirtokosok különféle jogi eljárásokkal a jobbágytelkek terjedelmét folyamatosan leszűkítették annyira, hogy 1858-ra már csak 2 úrbéri telek maradt. Az 1828. évi regnicolaris összeírás 4 egész és 3/8 jobbágytelket mutat ki üresen (déserta sessiones), amelyről 12 jobbágy család költözött el. Közöttük olyan régi családok vannak, mint Bolla, Ipacs (akik az elköltözők felét tették ki 6 családdal), vagy a XVIII. században betelepedett Hajdú, Bodor, Juhász.

65 A kor viszonyaira jellemző Hajdú Pál jobbágy panasza: „Földesuraink magok szükségekre elfoglalták élő földeinket, egy házhelynek csak hatodrészét hagyták meg, melybül nem élhetünk, se marhát nem tarthatunk. Uraink látván nyomorúságunkat, kényszeritettek, hogy keressünk jobb helyet, amint már találtunk is, egy esztendeje elhordozkodtunk Szenterzsébetre." Ehhez hasonló lépésre kényszerült a Kakuk család is.

66 Az 1845—46. év rovásos összeírás 6 jobbágya között csak két Ipacs nevű gazda van, akinek ősei a XVI. század óta itt élnek, a többi újabb jövevény. A régi családok leszármazottait, mint a Kovács, Kakuk, Fodor nevűeket a házas és hazátlan zsellérek között találjuk meg.

67 A múlt század közepére tehát Lelesz valóban nemesi faluvá formálódott, ahol a lakosság mintegy 90%-át a kisnemesi nemzetségek alkották. Ebből következik, hogy a hagyományos népi műveltséget ez a réteg hordozta és örökítette át a jelenkorra. A kisnemesi réteg azonban, mint látni fogjuk, egyáltalán nem volt egységes, éppúgy rétegződött majorsági cselédektől nagygazdákig, mint a jogtalan úrbéresek társadalma. Tarnalelesz mai határa és népessége — amint említettük — két középkori település egyesülése révén állt elő. A falu lakosságának a hagyomány iránt fogékonyabb tagjai ma is tudnak arról, hogy a Kovács nemzetség őse, Péter emelkedett ki a jobbágyságból és 1634-ben nemességet nyert, majd királyi adományként megkapta a leleszi curia mellé Bolya és Vermes pusztákat.

68 A kettő közül Bolya a jelentősebb és még a XVI. század derekán lakott hely volt. Amikor a Kovács nemzetség megkapta Bolyát, ez Lelesz község határát gyarapította, és az eddig észak felé keskenyen elnyúló határt délnyugati irányban hasonló formájú résszel toldotta meg. Ez a zsák alakú terület így mintegy 25 km hosszan nyúlt el észak—déli irányba és ennek közepe táján helyezkedett el maga Lelesz, a település. A Lelesztől északra, Domaházáighúzódó határrész nagyobbrészt erdő, a déli rész viszont szántó, rét és legelő, aminek legalkalmasabb pontján a nemzetség egy Szállást, egy ólas, kertes tanyát alakított ki. Bolya, mint ennek a szállásnak közhasználatú neve — jelképe és példája egy sajátos települési formának, amit korábbi írásainkban hegyvidéki szálláskertes településnek neveztünk.

69 Minthogy Bolya nem egyedi eset és néhány hozzá hasonló példát ismerünk még jelen tanulmányunk tágabb területén —, a következőkben ezt a kérdést fogjuk közelebbről megvizsgálni. 252