Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól
Heves megye területén. Ennek a területnek a lakosságát egyébként a palóc néprajzi csoporthoz tartozónak szokták vélni; maga a táj pedig keleti folytatása a Mátraaljának. Az egyházi, közigazgatási és katonai szervezetek mellett szólni kell a falucsoport földesúri, birtokjogi kapcsolatrendszeréről is, mint olyanról, amely a nép mindennapi életét szabályozta, befolyásolta. Legjobban dokumentált a két jobbágyfalu, Fedémes és Szentdomonkos birtoklástörténete, bár ez sem folyamatos. Fedémes szerepel ugyan az egri püspökség 1261-i birtokainak jegyzékében, mint amit „a szent királyok adományoztak az egyháznak", de 70 év múlva már világi birtok és rövidebb időszak kivételével az is marad a neoacquistica commissio-ig, ami visszahelyezi Fedémest a püspökség birtokába. 23 Szentdomonkos a XV. századtól a XVIII. század elejéig kis- és középnemesek birtoka volt, majd 1723-tól a Hunyadi-család a főbirtokos. Tőlük 1755-ben Grassalkovich Antal szerzi meg és ezzel Szentdomonkos hozzákapcsolódik a debrői uradalomhoz, ami 1847-ben a Károlyicsaládhoz kerül. 2 4 A falucsoport újkori történelmét tehát e két falu egy-egy óriás birtokhoz tartozása jellemzi, és ez a kapcsolat hatással van életük szinte minden területére, irányítja magatartásukat különösen a szomszédos falvakban élő armalista és kurialista nemesekkel szemben. A két nemesi falu birtoklástörténete jóval bonyolultabb. Az egyházszervezetileg és politikailag jelentősebbnek tűnő Bükkszenterzsébet a XV. század óta középnemesek birtoka, de a XVII. században több apró kisnemesi birtokra szakadt szét, akik mellett egy nagyobb birtokos, Bertóti Ferenc nevét ismerjük. 25 Később e nagyobb birtokot is armalista nemesek bérlik, úgyhogy a „taksás nemesek" mellett jobbágy alig él a faluban. Tarnalelesz középkori birtokosairól semmit sem tudunk, első tulajdonosa 1542-ben az Istenmezey család. A XVI. század második felében és a XVII. sz. elején a Nádasdy, Daróczy és Lórántfi családoké a falu, míg 1634-ben a leleszi Kovács család nemességet és birtokjogot nem nyer a falu jelentős részére. 26 Ettől kezdve Tarnalelesz mindinkább a Kovács nemzetség birtokába kerül, akik később a falu lakosságának többségét képezik és kialakítják a tipikusnak nevezhető kisnemesi települést. A falvak közötti kapcsolatok inkább csak az újkorból ismertek. Ami az egyházi kapcsolatokat illeti, a pápai tizedjegyzék (1332—1337) Szentdomonkos kivételével mindhárom településen plébániát jelez. 27 Később azonban e téren változás állt be, mert a XVI. századra vonatkozóan a hagyomány azt őrizte meg, hogy Szenterzsébet „a belforrongások korában a pétervásári plébániába vala bekebelezve", de az 1649. évben „már tényleg és jogilag anyaegyház volt". 28 Azóta a falucsoport egyetlen egyházközség volt 1950-ig Bükkszenterzsébet anyaegyházzal és három filiával. Ekkor vált két részre, Tarnalelesz is anyaegyház lett Szentdomonkos filiával, Bükkszenterzsébet pedig Fedémes filiát tartotta meg. Az egyházi kapcsolatok az etnikai és a társadalmi, kulturális csoportjelleg kialakulásában rendkívüli jelentőségűek. A falucsoport falvainak belső és külső kapcsolatrendszere számos egyéb tényező mellett hatást gyakorolt a falvak népességének, együttesen véve a népi csoportnak kiformálódásához is. Az első jobbágyneveket Fedémesről ismerjük 1426-ból, de ezek később nagyobbrészt ismeretlenek, csak egy, a Nyilas fordul elő a XVI. században és a török hódoltság után is. A török pusztítások Fedémest több ízben is sújthatták, mert lakossága a XVI. században kétszer is kicserélődött, de 1577-ben már olyan nevekkel találkozunk, amelyek a mai népesség elődeinek tekinthetők (Sike, Vincze, Szabó családok). 29 A XVII. században a falu jobbágysága nem adózhatott, mert amikor 1759-ben egy összeírás során megkérdezték a lakosságot, mióta laknak Fedémesen, mindenki azt vallotta, hogy 50 éve, vagy annál rövidebb ideje. Egyedül а Sike családfő állította, hogy „ab antiquo", vagyis ré247
