Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Dancza János: Visszaemlékezés az egri városi múzeumra
még a közelébe se engedjék és ezt mondja meg az egri illetékeseknek" - mondotta Leszih. Ezeket elmondtam Frank Tivadar főjegyző, polgármester-helyettesnek, aki bizalmasan közölte néhány befolyásos tanácsossal. Ezután már Barcsayt a város vezetőitől egy kimért és hűvös légkör választotta el. A Galasy-féle háznak a szemléjére Frank Tivadar Rapcsák József műszaki tanácsost és engem küldött ki. Elképzelhető Barcsay meglepetése, amikor engem meglátott. Azt magyarázta, hogy külföldön újabban múzeumokat kisebb, történelmi nevezetességű házakban helyeznek el. Ezért vásárolta meg ezt a műemlékházat, ahol el lehetne helyezni a városi múzeumot és a saját anyagát is. Ezután megtekintettük az emeleten levő helyiségeket, amelyek meg sem közelítették méretükben a modern, egyenes síkú mennyezettel rendelkező múzeumi helyiségeinket. Feltettem a kérdést Rapcsáknak: Mint műemlék, lehetséges-e közfalak elbontása? Rapcsák kijelentette, hogy erre nincs lehetőség. Ezután elmondtam Barcsaynak, hogy Heves megye néprajzi anyagban olyan gazdag, hogy még az sem férne el a rendelkezésre álló helyiségekben. Vannak rendkívüli gazdag ősrégészeti lelőhelyeink és párját ritkító kövület-lelőhelyeink is. És mintha csak előre láttam volna, megkérdeztem: Hová tenné, ha feltárnék egy teljes mammutcsontvázat? Megmondtam neki, hogy a jelenlegi múzeum épülete is rövidesen szűknek fog bizonyulni, pedig az jóval nagyobb, mint a Galasy-ház. Rapcsák közölte vele, hogy a tanács majd írásban közli vele a javaslatával kapcsolatos döntését. Most már belátta, hogy kár kísérletezni, mert a város vezetői hűvösen fogadják. És erre rövidesen okot is szolgáltatott. Barcsay, ha már megvette a Galasy-féle házat, hát meg is nyitotta benne a saját gyűjteményének a kiállítását. Ezt az Eger 1939. június 22-i számában „Új egri anyaggal bővülve nyílt meg az utolsó egri török házban a Barcsay-gyűjtemény" című cikkében jelenti be, miután a tanács már előzően közölte vele, hogy elutasítja a tervezetét. Hozzájárult a városi tanács döntéséhez, hogy az 1939. március 7-én Leszih Andorhoz írt levelemre 18 megérkezett Leszih válasza, ami megerősítette a Barcsayról adott információmat. Már azt hittem, hogy nyugodtabb napok jönnek, amikor Lengyelország német megszállásával kitört a második világháború. A menekülő lengyel tömegek csakhamar elérték Egert is és a polgári menekültek egy részét a Diákszállóban helyezték el. 1939. november 6-án Frank Tivadar polgármester-helyettes utasított, hogy az emeleten levő helyiségek közül egyet ürítsek ki és engedjem át a lengyel menekülteknek. 19 1940. február elején két kisebb ládát kézbesített a posta. Feladója a bécsi Heerst Múzeum volt. Az egyik láda felbontása után kitűnt, hogy az 1848-49-es honvédségi felszereléseket Barcsay rendelte meg. Szóltam Pálosinak, aki egy levelezőlapon megkért, hogy írjak a polgármesternek egy jelentést, amit ő majd továbbít. 20 Ugyanis én akkor Kápolnán tartózkodtam. Ez a tény világosan jelezte, hogy már Pálosi is szabadulni kíván Barcsaytól, mert a küldemény közönséges vámcsalásról árulkodott. Ugyanis a magángyűjtemények számára érkező muzeális tárgyak vámkötelesek, a közgyűjteményeké pedig vámmentesek voltak. Ezért küldette Barcsay a városi múzeum címére a saját dolgait. Ezt az anyag átadása alkalmával elég érthetően értésére is adtam. De értésére adta ezt Kálnoky polgármester is a 3901/1940. számú határozatában „...a jelentéssel beterjesztett fuvarleveleket (5 db mell.) valamint a két láda anyagot Barcsay Amant Zoltán úrnak kiadni rendelem. À címzés következtében előállható félreértések elkerülése végett felkérem egyben Barcsay Amant Zoltán urat, hogy a jövőben saját címére küldesse a rendelt múzeumi anyag0kat- Dr. Kálnoky polgármester" 21 237
