Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Dancza János: Visszaemlékezés az egri városi múzeumra

1941-ben utasítást kaptam, hogy a múzeum anyagát ládákba csomagoljam be és az Érsekkertben (ma Népkert) levő Kioszk helyiségeiben helyezzem el. Már akkor megpróbáltam biztosabb helyre elhelyezni az értékes anyagot, de mintha csak süket füleknek beszéltem volna, nem hallgattak rám. Engem pedig a polgármester a 14247/1941. számú határozatával a mérnöki hivatalba rendelt munkára.

22 1942-ben azután én is bevonultam és a József-fürdőben levő lengyel tiszti táborhoz vezényeltek ki őrségbe. Itt megismerkedtem egy magyarul tűrhetően beszélő főhadnaggyal, Pjotr Bartnyickivel, aki Przemyslben tanító volt. Bartnyicki és még két másik lengyel tiszt bevonásával háborúellenes mozgalmat szerveztem. Az őrséghez tartozó Eichbrun Gyula tizedes feljelentett és letartóztattak. Négy és fél hónapig voltam a miskolci honvédtörvényszék vizsgálati fogságában. Miután Eichbrunra rábizonyítottam, hogy szolgálat közben a legsúlyosabb vétségeket követte el, felmentettek.

23 A polgármester pedig elbocsátott állásomból, mert kommunistát nem alkalmazhat. így szakadtam el teljesen a múzeum anyagától. A fasiszták elől menekülve az aggteleki cseppkőbarlangnál húzódtam meg. Amikor december 23-án hazaérkeztem, a múzeum anyagát teljesen széthordták, vagy ott összetörték. Mint később megtudtam, a Kioszk közelében levő káptalani cselédlakások lakói, akik falusiak voltak, tehát az egri viselet számukra értéket jelentett, mind egy szálig elvitték az éveken át összegyűjtött anyagot. A barlangi medve vázát összetörték és a kisegedi telephely gazdag csiszoltkőeszköz gyűjteményét is csaknem teljesen széthordták. Csak egy ágy és egy kaszli összetört darabjai és a komplett szövőszék néhány darabja maradt meg. Ez lett a sorsa az egri népviselet értékes és gazdag, utolsó darabjainak a többi muzeális értékekkel együtt, amit annyi év utánajárásával és sok szeretettel iparkodtam az utókor gyönyörködtetésére megmenteni. Eltűnt Lenkey János honvédtábornok katonaládája is. Pár nappal hazaérkezésem után már a rendőrség parancsnokává neveztek ki,

24 ahol 1945. júniusáig dolgoztam, majd a Megyei Levéltárhoz kerültem, ahol a fasiszta sajtótermékek begyűjtésével bíztak meg. Ezután az Idegenforgalmi Hivatal megszervezésével, majd a vezetésével bíztak meg. Mint ennek a hivatalnak a vezetőjét egyszerre a következő feladatokkal is megbíztak: Jelöljem ki a városi múzeum számára alkalmas épületet, létesítsek egy diák- és turista-szállót, rendezzem meg a megyeháza tanácstermében a centenáris kiállítást, és működjek közre a Lyceumban megrendezendő mezőgazdasági kiállítás megszervezésében. A múzeum számára a Butler-házat jelöltem ki, amelynek hatalmas kertje bőségesen biztosította egy modern múzeumi épület megépítését.

25 Az épület renoválásához Hevesy Sándor városi mérnök irányításával nyomban hozzá is fogtak.

26 A diák- és turistaszállót a kiürített Korona-szállóban rendeztem be. A centenáris kiállításhoz a szabadságharccal kapcsolatos és várakozáson felül szép és gazdag anyagot sikerült összegyűjtenem, amiben Kolacskovszki Lajos is segítségemre volt. Ha értettem is a szervezéshez, de az említett feladatok hozzáértő segítőtársat igényeltek. Kérésemre a városi tanács az akkor már nyugalomba vonult Kolacskovszkit havi 300 Ft díjazással bízta meg erre a célra.

2 7 Igen ám, de az anyagot valamiben ki is kellett állítani, s erre a célra a múzeum 7 db tárlója alakjánál fogva sem volt alkalmas. Dr. Bartha István az akkori alispán megértő és bőkezű támogatása ezt a gondomat is megoldotta.

28 Megterveztem a fémből és üvegből készülő 3 típusú tárlót, amelyeket a Jakab-testvérek (egri lakatosok) időre le is szállítottak. Ezek a tárlók képezték a Butler-házban rövidesen megnyílt Dobó István Múzeum berendezéseit. Ez a kiállítás is és a mezőgazdasági kiállítás is nagyszerűen sikerült s az említett eseményekről az Igazság című lap korabeli számai bőségesen beszámoltak. 238