Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában IV.

Ha jó az idő, megállnak a templom eló'tt is csoportokban, s megvárják, míg a fekete kilép a fehérből, vagyis a pap a plébániaházból. Akkor aztán megtelik a templom csizmakopogással, mentaillattal, ködmenszaggal, köhécseléssel és ég felé szálló imádságnak halk susogásával. A zsidófiúcska. Tanítónk az asztalnál ült és magyarázott. A bibliát magyarázta, hát hallgattuk szent kedvvel. Egyszer csak látjuk, hogy egy hatéves kis zsidófiú odaközeledik nagy óvatosan az utcai ablakhoz, és lehajlik, benéz. (Mert annyira alacsony volt az ablak, hogy még a kis fiúnak is le kellett hajolnia.) Először csak távolról nézegetett volna, de hogy az ablak tükröződött, közelebbre bátorodott, s végül az orrát is az üveghez nyomta, úgy vizsgálódott be. Hogy mi elmosolyodtunk, Malyáta megállt a magyarázásban. - Mi az? - A Dávid botos fia benéz az ablakon. Malyáta fölvette az asztalon heverő házisapkát és pálcahegyre illesztve odalódította az ablakhoz. A kis fiú ijedten kapta el a fejét és elfutott. Egy verdung pálinkáért. Egy nyári pénteken hazafelé tartottam. Éppen a kocsma előtt mentem el, mikor onnan kituszkoltak egy részeg parasztot. Az idő estefelé járt, s a zsidók valószínűleg imádkozni akartak. Az embert oly nyájasan lökték ki az ajtón, hogy az meg se haragudott. Ide-oda dűlöngőzve dalolva indult meg. Mikor az útféli árok hídjához ért, megfordult és így kiáltott: - Azt gondolják, hogy én részeg vagyok? Hát elhiszik-e hogy átbúvok itt a híd alatt. Egy verdung pálinkáért átbúvok. Aznap vagy előtte való napon eső esett, s az árok tele volt sárga szennyes vízzel. A víz félméternél valamivel magasabb lehetett, s a híd és a víz között nem lehetett több mint egy arasznyi köz. A híd alatt az embernek majdnem két méternyi útja volt a vízben. A kocsma ajtajában ott állt két zsidó, meg egy asszony is. Nevettek a részegen. Az nem is várt választ, csak a kalapját dobta a híd mellé, azzal belelépett az árokba és ruhástól ahogyan volt a vízbe csapta magát : bebújt a híd alá. Én aggódva álltam ott. Bizonyosra fogtam, hogy belefullad. És elnehezült mellel vártam: mi lesz ebből? Egy vagy két perc telhetett el kínos csendben. Végre az ember felbukkant a híd túlsó végén. A sáros víz csurgott róla. Trüszkölt és krákogott. Az emberek nevették. 28. Rozika, a pár esztendős Gárdonyi kispajtása, a pátkai boltos kislánya volt. Az író kéziratában és a Jövendőben így olvasható: a boltosnak (Miska zsidónak) volt a kisleánya. A Tükörképeimben a zárójelben levő két szót éppen úgy mint a következő jegyzetben a Miska név mellől a „zsidó" szót, kihagyták. Nem látjuk indokoltnak. 29. Csizmadia Sándor (1871-1929. költő, a szocialista munkáslíra egyik első képviselője. 30. Bokányi Dezső (1871-1940) kőfaragó, a magyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja. Kitűnő népszónok és népszerű újságíró. IRODALOM GÁRDONYIJÓZSEF 1934. Az élő Gárdonyi. Budapest. 2 k. К OROMPAI JÁNOS 1974. Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában. I. Az Egri Múzeum Évkönyve XI-XII. Eger. 345-401. 1975. Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában. II. Az Egri Múzeum Évkönyve XIII. Eger. 243-271. 1980. Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában. III. Az Egri Múzeum Évkönyve XVI-XVII. Eger. 311-333. Z. SZÁLAI SÁNDOR (szerk.) 1974. Gárdonyi Géza Titkosnapló. Budapest. 191