Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában IV.

minden csekélységet, amire emlékszik. / A legjelentéktelenebb / / Ha ezt / A legsemmibbnek látszó csekélységek is mindig jelentékeny valamik, ha a lélek betette az agy kamrájába / s nem mosódott el onnan /. Kellett neki. A mi testi szerzeményünk se csupa arany, ezüst; kell a háztartásban rongy is, kőpor is. Ne nézzünk le semmit a lélek háztartásában! Az ilyen életrajz, s minden részletes életrajz kettős mérleg: egyik serpenyőjébe jut az ember állatisága, másikba lelki valósága. /Jó ezt látni. / Vagy az egyik mérleg áll lejebb, vagy a másik. /De mindenki látni fogja belőle, hogy azzá kellett lennie, amivé lett. /Jó ezt látni. S nem csak a magunkét jó látni, hanem másét is. Te vagy Én. / Ha sok ilyen / Bár volna sok igaz részletes életrajz a világon, akkoráiig olvasnánk regényeket. Az ember földi küzdelme az igazi küzdelem, érdekesebb minden kigondolt küzdelemnél. A jegyzeteimet / én se nem / nem dobom el és nem dugom el. Nézem, vizsgálom. Életem határozott irányban fejlődött, s bizonyára másnak is érdekes. Nem azért, mert az enyém, hanem azért, mert élet. /Más részről meg csak a//Hinnem kell a predesztinációban, ha elolvasom s aggodalom nélkül kell néznem a jövőbe. / / Egyelőre / De csak a gyermekkori emlékeimet irtam össze. / Később talán folytatom. Nekem ennyi is elég. De lehet hogy ha csendes öregséget érek, megírom a folytatást: az Ifjúságomat és a Pályafutásomat. / Lélekvizsgálatnak ennyi is elég. Abból, amit ez mutat lehetetlen ki nem látni, hogy az ember öntudatlanul megyén az utón, amelynek megtevésére az égből a földre szállott. Más utak iránt legfeljebb csak összehasonlításért érdeklődik, s a tarisznyájába nem szed fel mást gyönge gyermekkorától kezdve, csak azt, amire a maga utján magának szüksége van. Ilyen / szempontból / meggondolásból nézve minden életrajz érdekes, akár kapásé, akár katonáé, akár művészé, akármilyen emberé. Szolgáljon egyelőre a tollhoz félve nyúló embereknek mintául ez a gyűjtemény. Láthatják belőle, hogy keresetlen szavakkal, ahogyan beszélünk, meg lehet írni mindent. Csak magyarul legyen, igaz legyen és / sohse gondol / mikor írunk, sohse gondoljunk arra, hogy mások is olvassák. " A kihagyott előszórész jobb megértéséhez fel kell vetnünk néhány gondolatot, amelyek Gárdonyi Géza későbbi feljegyzéseinek tanulmányozásával nyertek igazolást, illetve érdemeltek ki fokozott figyelmet. Az a gondolat, hogy az emberrel együtt születik a reá életében váró feladat, így jut kifejezésre az élete utolsó éveiben keletkezett titkosírásos feljegyzésekben.

22 „Mindenki mintha ugy születne, hogy a kezében hozza szerszámát: hegedűt, kapát beretvát. . ,"

2 3 Gárdonyi utolsó napjaiig töprengett azon az általa alapvetőnek tartott igazságon, hogy maga a test nem a valódi, nem az igazi ember. A titkosírással írt filozófiai jegyzetekben 1922-ből élete utolsó esztendejéből — olvashatjuk a következőket: ,Az iránt érdeklődünk, ami felkelti agysejtjeink izgalmát. . . Ki gondolkodik a fejével? Ha éhes vagyok, a gyomrom volt a testem; ha szerelmes vagyok, - de még ha filozofálok is -, az agysejtekben elraktározott képzetek azok, amelyek valami mozditó okból fonnak és szőnek. . . De hát mi vagyok én, ha a gondolatom is nem én vagyok. . ,"

24 E legutóbbi gondolatrész után odaírta Gárdonyi a feljegyzés napját: 1922. június 13. - négy és fél hónappal halála előtt! A legkülönbözőbb feljegyzések dugdosás nélküli megőrzéséről, nézegetéséről, vizsgálgatásáról írott szavak meggyőznek arról, hogy az író céltudatos magatartásának köszönhetjük a hagyatékából előkerült sok jegyzetet, naplót és cédulát. Az előszó nyomtatásban megjelent szövegei elrejtik, de az előzőkben bemutatott kézirat kihúzott részei feltárják Gárdonyi szándékát, hogy az egyelőre megírt gyermekkori emlékek után, ha „csendes öregséget ér", megírja a folytatást két nagy fejezetben 184