Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában IV.

A kiadásra és az illusztrálásra vonatkozó második jegyzet arra mutat, hogy Gárdonyi Géza valóban ki akart adatni Vakarts címmel egy utolsó Göre-könyvet. Ugyanennek a cédulának a másik oldalán Gárdonyi olyan vázlatot rögzített, amelynek kidolgozásával a kötetet tényleg olyan politikai tartalmúvá tette volna, amilyenre az említett cím-szöveg alapján az olvasó gondolhat. íme a vázlatfogalmazvány: „(fórra. . . A pesti agit. . .) A köztársaság. Földosztás. Kastély elfoglalása. Göre díszebédje a kastélyban (fotöjökben ülnek az asztalhoz). - A pesti agitátor beszéde »Tisztelt paraszt urak«, nincs isten, nincs templom. Minden közös. (Göre a boltra irányítja, meg a kocsmáros pincéjére a hevülést. - Az oláhoktól visszalopatja az elvitt lovakat és baromfit. Kátsa a község megmentője." Kétségtelen, hogy a cédulán talált vázlatszavak magukban rejtik a proletárdiktatúra reakciós bírálatának sok ismert érvét. Nagyon érdekes lenne megismerni az okokat, amelyek miatt Gárdonyi Géza eltekintett az ilyen vázlatpontok szerinti kidolgozástól, illetve a tervezett anyag beiktatásától a kötetbe. A másik, a 74.91.l.n. ltsz. alatt nyilvántartott vázlatjegyzet elsősorban a falu jellegzetes alakjait sorolja fel. Bizonyára ezek politikai magatartását, forradalom alatti szerepét akarta az író belevenni a könyvébe. A cédula szövege a következő: „(Utolsó) A saktert, meg a boltost, kocsmárost lehuzatja a kommün bukása után. A kántor. A bakter. A boltos. Kisbíró. Templom-atya. Sánta levélhordó." A szövegben levő, utólag kihúzott „Utolsó" szót Gárdonyi kék ceruzával írta, mintegy a cédula címének szánva és utalásul, hogy az azon rögzített szöveg az utolsó Göre-kötetre vonatkozik. Meg kell jegyeznünk, hogy a felsorolásban szereplő alakok egyikéről sem esik szó a könyv eseteiben. A hagyatékban erre a Göre-kötetre vonatkozó másik fontos anyag egy Gárdonyi által írt, tíz lapból álló, oldalanként átlag 24 sort tartalmazó, tintával készült kézirat. A címe: Levél a zűri látogatásrul. Az iratcsomót az Új Nemzedék című hetilap 1917. évi bekötési táblájában találtuk. A borító első oldalán fent kék ceruzával Göre címfelirat áll. A kézirat olyan, mint a Gárdonyi által tintával, gyorsan készített kéziratok általában: nagyon sok javítással, betoldással, és az oldalaknak alig fele szélességét töltik ki a sorok, hogy még további beszúrások is könnyen lehetségesek legyenek. Legvalószínűbb, hogy Gárdonyi Géza már évekkel a Vakarts című kötet gondolatának felbukkanása előtt papírra vetette ezt a fejezetet, amely leginkább a Pesti úr című kötetbe illene, de sem ott, sem más Göre könyvben nem találtuk meg. Bizonyára a „vakarék" összegyűjtésekor került a szöveg ismét az író kezébe. A Vakarts-kötet anyagából ránk maradt harmadik jelentékeny hagyatékrész ötvenkilenc géppel írott kéziratlap. A Gárdonyi által gyakran használt, eredetileg fehér, ma már kissé megsárgult, nagyméretű papírlapokon, lila festékes szalaggal készített gépelés származhat ugyan az író életének utolsó éveiből, de éppúgy lehetséges, hogy már fia, Gárdonyi József készítette. Lehetséges, hogy az egész iratcsomó külső összehajtásán olvasható „Göre utolsó kötet" szövegű felírást még Gárdonyi Géza írta, erre utal a kék ceruza és a betűk formája, de a hosszú, gépelt anyagban kizárólag Gárdonyi József javításai, betoldásai találhatók. A lapokon lelt számos további jel — gépi lapszámozás, az alkalmazandó nyomdai betűtípusok megjelölése, a szedők neve és szignója, ujjlenyomatok, klisék helyének megjelölése stb. — kétségtelenül bizonyítja, hogy a kézirat átment a nyomdai munka minden fázisán. Az első lapon 3-as szám áll. Utána a 15. és 16. lap kivételével egészen a 63., befejező lapig minden lap megmaradt. A hiányzó két lapon egy rövid eset szövege lehetett, de annak azonosságát megállapítani ma már igen körülményes lenne. A meglevő 59 lapon 36 fejezet szövege olvasható. Sajnos nincs végleges nyomtatott példányunk abból a kiadásból, amelyhez ez a kézirat készült. A később bemutatandó két másik kézirat terjedelmével egybevetve annyit láthatunk, hogy azokban hattal több, azaz 175