Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Varga László: A szövetkezés kezdeti szakasza Heves megyében a Tanácsköztársaság megdöntéségi
Varga László A SZÖVETKEZÉS KEZDETI SZAKASZA HEVES MEGYÉBEN A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MEGDÖNTÉSÉIG A kapitalizmus klasszikus hazájában Angliában a 19. század első felében már jelentős gyáripar van, amely sok tízezernyi munkást foglalkoztat. Ezek mind a munkaadók, mind a fogyasztási igényeket kielégítő kereskedelem részéről szinte reménytelenül ki vannak zsákmányolva. A munkásosztály kialakulásával együtt azonban erősödik szervezettségük és fokozódik harcuk a kizsákmányolással szemben. E küzdelem során jött létre 1844-ben a rochdali takács munkások érdekvédelmi szervezete, amely felismerte az összefogásban rejlő nagy lehetőségeket és modelljévé vált a fogyasztási szövetkezésnek az egész világon. Ezt követően Németországban kialakult a hitelszövetkezetek országos hálózata, majd egyre nagyobb mértékben terjedt el Európában. De egymás után jönnek létre a mezőgazdasági szövetkezetek is összességében. Ezek célja, hogy az eddiginél nagyobb érdekvédelmet biztosítsanak a fogyasztás, a hitelélet és még később a mezőgazdasági termelés, értékesítés és a gazdasági élet egyéb területein is. A 19. század 60-as és 70-es éveiben a szövetkezés különböző formái már egész Európában elterjedtek és eljutottak Magyarországra is, ahol ekkor már különösen az 1867. évi kiegyezés után és mindenekelőtt az 1900-as években egy viszonylag gyors kapitalista fejlődésnek lehetünk szemtanúi elsősorban az ipar területén. Ennek következtében a tőke egyre nagyobb úr lesz a magyar iparban és ez hatással volt a mezőgazdaság egyre határozottabb kapitalista jellegű fejlődésére is. Ez az egyre nagyobb mértékben koncentrálódó tőke biztosította a kapitalista viszonyok magyarországi megerősödését és továbbfejlődését. Éppen ezért ezt az időszakot jellemzi egyrészről a gyors gazdasági fejlődés s ennek ellenére a viszonylag mégis kezdetleges ipar, a növekvő mezőgazdasági beruházások, másrészről az erősödő munkásosztály, az elnyomorodó és a kivándorló parasztság tízezrei. De nem utolsósorban jellemzi ezt a korszakot a fogyasztók kiszolgáltatottságával visszaélő kereskedelem, amelyik mindemellett a kapitalista kis- és nagybankok szorításában vergődik. Ilyen körülmények között a szövetkezés szociális lehetőségei, gazdasági eredményei érdeklődést keltettek Magyarországon is. 1 Ennek eredménye, hogy 1867-ben 29, 1875-ben pedig már 224 szövetkezet van Magyarországon. E szövetkezeti mozgalom fejlődésére jellemző, hogy magát a szövetkezeti szót is mai értelmében először az 1872. március 24—26.-Í első magyar közgazdasági gyűlésen használták. A szövetkezetek Heves megyei elterjedését meghatározták elsősorban a falusi lakosság kiszolgáltatottsága a szatócskereskedelemnek, a bankuzsorának, a szükséges hitel hiánya, a nagybirtokok nyomasztó jelenléte a mezőgazdaságban. Jellemző erre nézve, hogy 1900-ban a megye összlakossága 253 368 fő, amelyek nagy része a mezőgazdaságból élt. Ekkor az 1-20 holdig terjedő kisbirtokok száma 20 098 db. Az egy kisbirtokra eső szántóterület átlagos nagysága 4,88 kh. Jellemző e kisbirtokok termelési viszonyainak elmaradottságára, hogy a mezőgazdasági termelőeszközökből egy-egy gazdaságra az elégnél is kevesebb jut: ekéből 0,40 db, boronából 0,50 db, hengerből 0,006 db. A Heves 149
