Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Csiffáry Gergely: Kiss Lajos egri internacionalista életútja (1892–1977)
A Heves megyei internacionalisták tevékenységéről Dancza János: Heves megyei internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Eger, 1969. Egri Múzeum évkönyve VI. - megjelent dolgozata újból közreadja Kiss Lajos buharai emlékeit. Ezenkívül még számtalan újságcikk jelent meg Kiss Lajosról a hazai országos sajtóban: Népszabadság, Munkásőr, Néphadsereg és a Heves megyében megjelenő Népújság, Hevesi Ifjúság különböző számaiban. Az újságcikkek is részben vagy egészben megkísérlik életútjának, küzdelmeinek ismertetését. A sajtóban megjelent cikkek közül kiemelkedik megbízható és korrekt adataival Szecska Károly: Frunze katonája volt, Hevesi Ifjúság, 1967/11. 2. lap. Kéziratban két visszaemlékezést is őriz az egri múzeum történeti adattára. Még 1959-ben jegyezték le Kiss Lajos visszaemlékezését a Hősök Könyvében. Míg a másikat 1972-ben Kiss Lajos saját maga írta le. Szólnunk kell arról is, hogy Szecskó Károly: Heves megye munkásmozgalmi irodalma, Eger, 1969. összeállítása elsőként összegzi, s összegyűjtve tartalmazza a Kiss Lajosra vonatkozó, tudományos és publicisztikai írásokat, amelyek 1969-ig megjelentek. Az itt felsorolt tanulmányok, cikkek, sajtócikkek és kéziratok jelentik a bázisát e dolgozatnak. A magyar internacionalisták kutatásáról Napjainkban is, több területen még mindig gond a magyar munkásmozgalom történetének szerves és méltó beépítése, beágyazása a nemzeti öntudatba. 1945 előtt e hagyomány valódi tartalmai nem juthattak el a tömegekhez, nem válhattak a nemzeti tudat hasznos elemeivé. Sajnos a felszabadulás után sem jutott e szép, nemes és maradandó értéket képviselő hagyományanyag súlyának megfelelő feldolgozáshoz. Ebben szerepet játszottak a személyi kultusz torzításai. E torzítások károsan hatottak a munkásmozgalom történetében máshol is. Kevés a magyarhoz hasonló nemzet azonban, amely népességéhez mérten és abszolút mértékben is olyan tömegesen vett volna részt az orosz forradalmárok oldalán 1917 októbere vívmányainak megszilárdításában. Több mint 100 000 magyar internacionalista szabadságharcost tart nyilván az októberi forradalom és a polgárháború krónikája. E sereg nagyobb, mint amennyien voltak II. Rákóczi Ferenc kurucai, de jelentős erő, még az 1848-49-es honvédsereghez képest is. 2 Jogosan tehetjük fel a kérdést, miért vett részt ilyen sok orosz fogságba került magyar munkás, paraszt és értelmiségi a szocialista forradalomban és a polgárháború fegyveres harcaiban? 1917 végéig az Osztrák—Magyar Monarchia csapatainak több mint 2 000 000 legénységi és 54 000 tiszti állományú katonája esett orosz fogságba. Közülük majd 1000 000 fő volt magyarországi, a legnépesebb csoportot az 500-600 000 magyar alkotta. A hadifogoly magyarok döntő többsége az agrárproletariátusból, a nincstelen vagy kevés földdel bíró paraszti rétegből és az ipari proletariátusból; a társadalom elnyomott, politikailag jogfosztott osztályaiból került ki. Elsődlegesen a szocialista, háborúellenes és a proletár nemzetköziség szellemében nevelkedett fogoly munkások és értelmiségiek, az agrárproletár mozgalmak egykori résztvevői értették meg, hogy az imperialista háborúban nem a haza védelme a tét. A foglyok nagy többségénél még hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a háborúval szemben erősödő passzivitás a békéért, a háborút szülő társadalmi rend megváltoztatásáért küzdő aktivitásba csapott át. 3 116
