Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Csiffáry Gergely: Kiss Lajos egri internacionalista életútja (1892–1977)

A cári hatóságok magatartását a hadifoglyokkal szemben - csakúgy mint a Monarchiában — politikai, gazdasági és osztályszempontok befolyásolták. A hadifogságba esetteket a Kijev melletti darnyicai fogolyelosztó állomáson nemzetköziség és rang szerint osztályozták. Ausztria-Magyarországon elnyomott nemzetiségek fogságba került képviselőit elkülönítették. Többségüket Oroszország európai részén levő táborokban szállásolták el. Később soraikból önkéntes fegyveres alakulatokat toboroztak, hogy a központi hatalmak ellen bevethessék őket. A magyar, osztrák, német hadifoglyokat pedig a távolabbi uráli, szibériai, távol-keleti és turkesztáni területekre irányították. Különösen kirívó volt az ellentét a legénység s a tőlük különválasztott tisztek sorsa, ellátása között. A tisztek havi 50—70 rubeles ellátmánya, főleg az első években, elegendő volt a jó ellátásra, élelmezésre, ruházatra. A legénységet rosszul fűthető barakkokban zsúfolták össze. A foglyok ellátására biztosított napi 25 kopeket gyakran a harácsoló cári táborvezetőség tagjai kaparintották meg. I^en megviselte a legénységet a szokatlan, rideg időjárás, a rossz táplálkozás s a különböző pusztító járványos betegségek. A tiszti és a legénységi foglyok helyzete közötti szembeötlően nagy különbségek a hazai osztályellentétek sajátos folytatásaként —, szembeállították a munkás, paraszt foglyokat az úri Magyarország még itt is kiváltságos helyzetben levő képviselőivel. A hadifoglyok között jelentős számban akadtak a hazai munkásmozgalom résztvevői. Többségüket az MSZDP (Magyarországi Szociáldemokrata Párt) és a szakszervezetek által szervezett munkások tömegei képezték, a különböző helyi és üzemi tisztségviselők, akiket a szocialista forradalmi és internacionalista eszmék ragadtak meg. Hiányoztak többnyire a jobboldali és centrista szociáldemokrata vezetők, ugyanis a Monarchiában — a többi hadviselő országhoz hasonlóan - őket felmentették a frontszolgálat alól. így a hadifogolytáborokban sorra kialakuló szocialista (gyakran összetételében is nemzetközi) körökben, a baloldali személyek váltak hangadókká, lettek kezdeményezők.

4 A hadifoglyok a nagy munkaerőhiánnyal küzdő orosz üzemekben együtt dolgoztak a helyi proletariátussal. Ezekben az években a hadifoglyok az oroszországi proletariátus sorait gyarapítva, igen jelentékeny, koncentrált, sajátos réteget alkottak. Különösen szénbányákban, kohóiparban, városokban, vagy az iparilag fejletlen területen (például Turkesztánban) igen fontos szerephez jutottak. A közös munka megteremtette a közeledés, a közös érdekekért vívott harc feltételeit. A háború előtt hozzászoktak a magyarországi munkások, hogy a sztrájk erejével maguk is alakíthatják bérüket. Most mint hadifogoly munkások harcba vezették a társaikat. A bolsevikok kezdeményezésére a közös fellépések mind gyakoribbá váltak. 1917-es februári forradalom után a burzsoá kormány az antant nyomására folytatta a háborút, hzzel egyidőben engedélyezte az antantbarát polgári és szociáldemokrata pártok szervezését a hadifoglyok között. Ezzel egyidőben jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy az eredetileg nemzeti felszabadító jelszavak alatt szervezett: csehszlovák, szerb, román, olasz katonai egységek szervezése meggyorsuljon. Ezeket az alakulatokat az oroszországi ellenforradalom egyik tartalékának tekintették. Ekkor engedélyezték, antant pénztámogatással, a Csehszlovák Légió egységeinek hadtestté fejlesztését. Később az oroszországi polgárháborúban sok kárt okozott e felfegyverzett alakulat.

5 Az Októberi Forradalom után a szovjet kormány gyors intézkedései a foglyok helyzetének könnyítésére, gyökeres változásokat hoztak. A szovjetek Összoroszországi Központi Bizottsága mellett Hadifogoly Irodát szerveztek, amelynek feladata elsősorban a foglyokról való gondoskodás lett. A munkahelyeken a foglyok az orosz munkásokkal azonos jogokat, bért kaptak, 8 órás munkaidőben dolgoztak. Tagjai lehettek a szakszervezetnek. A fogolytáborok 117