Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

21. ábra. Szegvár-Szöllökalja 58. sír (Hegedűs K. feltárása, a szerző felvétele ) (azaz apodeipnon-t), estebéd utáni istentiszteletet tartottak;

178 az is kétségtelen, hogy a görög böjti fegyelmet terjesztették el. Miserendjük feltehetőleg a Liturgia Sancti Petri fordítása volt, de a bizánci liturgiából imádságok hozzáfűzésével.

180 A liturgikus szempontból kevéssé lényeges mozzanatoknál, pl. a temetési szertartásnál az a valószínű, ha feltételezzük, hogy a hazájukból hozott rítus, nemcsak macedón paptestvéreik, de morva tanítványaik jelenlétében is erőteljesebben érvényesült. Staré Mes to Na Valach határrészének temploma, Vilem Hruby szerint a IX. sz. 3. harmadában épült, bizánci mesterek részvételével; a IX. sz. legvégén már elpusztult. Hruby a IX. sz. utolsó harmadába keltezhető sírok számát a templom körüli temetőben 529-ben állapította meg, s szerinte a templom elpusztulása után, a X. sz. első felében még használták a temetőt, 808 sírt datált ebben az időszakba. Megállapította, hogy a templom megépítése előtt is temetkeztek ide: a IX. sz. első két harmadába 136 temetkezést sorolt. Hruby az összes csontvázas (égetetlen) temetkezést keresztények maradékainak tekintette.

181 A Staré Mesto-i temetőben megfigyelhető karhelyzetek túlnyomó többségben (497) szorosan a test mellett párhuzamosan, nyújtottan fekvők; a mi szempontunkból rituális kéztartás mindössze 5 (!) alkalommal volt megállapítható. Három esetben a jobb alkart hajlították fel a mellre, két esetben a balt, egy esetben mindkettőt. Hruby példamutató ábrái, 93