Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.
rendszerezése alapján ez félreérthetetlen. 182 Hruby szerint e „rendellenességek" a temető fiatalabb (X. sz.-i) periódusához tartoznak. 183 A fentiek alapján három alternatívánk maradt. 1. Az, amit a karhelyzetek rituális jelentőségéről mondtunk, semmisnek tekintendő. 2. Metód missziója a keresztények temetkezési szokásaira nem gyakorolt befolyást. 3. A Morva folyó vidéke a Kárpátoknál nem azonos Rasztiszláv Nagymoráviájával, Konstantin és Metód, s tanítványai első és eredeti működési területével. Az első lehetőség elvetésével szemben nem presztízsből szükséges fellépnünk, hiszen számos [e dolgozatban említésre már nem is került] adat kényszerít pozitív állásfoglalásra. A második alternatíva tűnik a legvalószínűbbnek. Bár Metód utódainak bizánci szellemét is könnyű bizonyítani. A Bulgáriába menekültek közül például Klemens, a Symeon által Velika egyháztartomány élére állított szentéletű főpap, az Ochrid-i kolostor alapítója, görög életrajzírója szerint egész Macedonia nagy tanítója volt. 184 Másrészt viszont könnyen elképzelhető, hogy a Morva-vidéken a IX. sz. első felében térítő nyugati (bajor) papok, akik talán elsőként szorgalmazták a keresztény temetkezési rítus bevezetését is, e szokásanyag átformálásában olyan alapos munkát végeztek, hogy Metód és tanítványai térítése nem hatott elemi erővel. 185 A harmadik lehetőséget csak Boba Imre és a nyomában haladó Püspöki Nagy Péter munkássága óta vehettük fontolóra. Püspöki Nagy az egykorú források elemzésével azt bizonyította, hogy I. Mojmir, Rasztiszláv és Szvatopluk Nagymoráviája a Drina és a Morava közti vidékre (ez a későbbi Macsói bánság része), a Szerémségre és Valkó megyére, továbbá Bács megyére (északon Szeged-Kalocsa vonaláig) terjedt ki. Létezett egy Kismorávia is (a mai Morvaország), amely területet Nyitra vidékével együtt Szvatopluk kebelezte be, a Duna-Tisza köze is ily módon Szvatopluk uralma alá tartozott. 186 Püspöki Nagy téziseit a csehszlovákiai régészeti körök ítélik el a legélesebben és nem alap nélkül. Hiszen az utóbbi három évtized feltárásai a Morva-vidéken egy a IX. sz. második felében virágzó társadalom, keresztény kultúra képét tárták a kutatók szeme elé, s a feltételezett déli Nagymorávia területén ilyet felmutatni nem lehet. 187 A magyar régészeti tudományos vélemény sem lehet más, ha a jelenleg ismert valóság talaján óhajt maradni. A kutatás volumenjében mutatkozó nagy különbségek a csehszlovákok javára, nem megnyugtató ellenérv. Dombó Árpád-kori temetőjében feltárt, a keleti kereszténység kéztartásai szerint eltemetettek nagy száma, amelyre az ásató Nagy Sándor a figyelmemet felhívta, természetesen a legnagyobb érdeklődésre tarthat igényt. 188 Püspöki Nagy elsődleges Nagymoráviájának a meghatározásánál egy általa ugyan figyelembe nem vett, de nem lényegtelen mozzanat mintha Püspöki Nagy érvelésének igazát támasztaná alá. Amikor leírását és térképét Rasztiszláv Nagymoráviájáról 189 a kezünkbe vettük, Györffy György térképe ötlött elénk, amelyet a szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírását tanulmányozva szerkesztett meg. 190 Ha a szávaszentdemeteri görög monostor egyházainak, birtokai területeinek határait egységbe foglaljuk, kisebb Somogy megyei területek és Rozsd-sziget (Szentendre) kivételével az előbbi értelemben vett Nagymoráviát kapjuk, a Száván túli részek kivételével, viszont Szegedtől Alpárig (azaz kb. a Körös torkolat vidékéig) északabbra is kiterjedve. A szávaszentdemeteri monostor Györffy szerint gazdagságban csak a pannonhalmi bencés monostorhoz hasonlítható és az egyházi hierarchiában is a pannonhalmihoz hasonló kiváltságban részesült. 191 Az alája tartozó egyházak elsősorban a dézsmát nem fizető délmagyarországi szláv falvak egyházai lehettek. Azaz a monostor elsősorban ott épített egyházat, ahol birtokain délszláv lakosságot talált. 192 — Az ortodoxia szláv hangsúlya azonban a XII. században még távolról sem hasonlítható az újkori magyaroszági állapotokhoz. Tudjuk, hogy magában a szávaszentdemeteri monostorban is, XI. századi alapítása óta görögök, magyarok és szlávok laktak, VI. Kelemen 1344-ben kelt levele szerint. 193 94
