Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

14. ábra. Sarkéi 108. sír a DNY-i falnál (Артамонова után) béli ábrázolásokkal az is igazolható, hogy létezett az áhítatnak olyan formája is, amikor az egyik kart hajlították vissza úgy, hogy éppen ez esetben voltak a kézcsontok többnyire az állkapocsnál. A X—XI. századi bizánci diptokhonok (és triptikhonok), különösen Mária halálával kapcsolatos ábrázolásain, a fent leírt összes rituális kéztartást példázzák. (16. és 17. képek)

146 A IX—X. századi temetkezési szokásokról Róma egyházának fennhatósági területein kevés régészeti adattal rendelkezünk. Ezért a szóbanforgó temetési kéztartások egyenlőre nem vonatkoztathatók kizárólagosan a keleti kereszténységre ebben a korai időszakban. De hazánkban, mint ez köztudott, a kereszténység egészen a X. század utolsó negyedéig a bizánci patriarchátus égisze alatt tűnt fel, Nyugat-Pannónia kivételével. A következőkben az egyházi befolyás mértékét, jellegét néhány magyarországi temetőben a fenti szempontok alapján megvizsgáljuk. Elsőnek Halimbát választottuk, elfogadva Török hármas időrendi tagolását, aki az I. periódushoz 155 temetkezést számolt és a temető kezdetét a 907—925 közötti évekre tette, az I. temetkezési szakasz végét pedig 970 körüli évekre határozta meg. Más helyen azt állapította meg, hogy 950-ig 80, 950—1000 évek között pedig 202 halottat temettek el. A II. periódust 970—1050 közé helyzete, a III. szakaszt 79