Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

15. ábra. Sarkéi 215. sír a 17/10 szektorban (Артамонова után) pedig a XI. sz. közepétől a XII. sz. közepéig. Az I. periódusban edényt nem mellékeltek a halotthoz, a II. periódust az edényes sírok nagy száma jellemzi. Az új ritus Török szerint a fazekasipar fellendülésével indokolható. A III. periódusban, az egyre ritkuló edénymellékletekkel párhuzamosan növekedett meg az érmés sírok száma (A 396 sír közül már csupán 25-ben volt edény és 46-ban érme). Török úgy vélekedett, hogy még ekkor is a lakosság túlnyomó többsége pogány; az obulusokat ugyancsak a pogányság jelképének tekintette. Halimba lakosságát a XII. században erőszakkal kényszeritették, hogy templom köré temetkezzen.

147 Török az I. és a III. periódus közötti teljes etnikai folytonosságról írt, amelynek bizonyítékát főleg abban látta, hogy amíg az I. periódusban 74 behajlított karhelyzetű temetkezést figyelt meg, ez a szokás a II. periódusban ugyan 16 esetre csökken, de nem szűnt meg; csak a III. temetkezési szakaszban nem volt már kimutatható.

148 Töröknek a halimbai feltárásokkal szerzett elévülhetetlen érdemeit nem kisebbítjük, amikor a temetkezési szokásokra vonatkozó értékítéleteit kétkedéssel fogadjuk. Kiss Attila régészeti érvek, demográfiai adatok alapján vetette fel a lakosságcsere gondolatát.

143 Szerintünk a fő kérdés az, hogy miért temetkeztek a II. fázisban — méghozzá csaknem mindenütt — 80