Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum legújabbkori történeti gyűjteményének dagerrotípiái

David Brewster, skót fizikus találta fel. A sztereoszkópban két nagyítólencse volt elhelyezve. A sztereodagerrotípiák sajátsága, hogy egymás mellett két felvételt készít a témáról, de a két felvétel nem ugyanazon szögből készül. Ezen eltérés egyezik a szemünk által látott képpel, ui. az emberi szem is, két különböző helyzetben látja a tárgyakat, s ezért tudunk térben látni. A sztereo fényképezés ezen a felismerésen alapult. A sztereodagerrotípiák készítőjét nem ismerjük. Hazánkban — 1850 körül — talán egyedül Strelisky Lipót pesti dagerrotipista készít sztereodagerrotíp felvételeket.

61 A gyűjteményünkben őrzött sztereodagerrotípiákhoz hasonló művészfelvételekről nem tett említést a magyar szakirodalom. Keletkezésükre és készítésükre adatokat egy 1931-ben Bécsben megjelent fényképezéstörténeti munka ad.

62 A könyvben szerepel dr. Erich Stenger, a berlini Műszaki Főiskola professzora fényképgyűjteményében őrzött néhány felvétel is. Ezek szintén sztereodagerrotípiák. A Stenger-gyűjtemény dagerrotípiái között kettő olyan felvétel is előfordul, amelyen a dagerrotípia készítőjének a modellje egyezik a nálunk levő képen (75.43.1.) szereplő modellel.

63 A sztereodagerrotípiák kifinomult művészi ízlésről vallanak, és korai művészi felvételek. Készítésükre vonatkozóan annyit megállapíthatunk, hogy feltehetően német vagy osztrák dagerrotipisták munkái az 1850. körüli évekből. + + + A dagerrotípiák pontos meghatározását több tényező gátolja. Az egri gyűjteményben levő képek döntő többségükben készítő neve nélküli, ismeretlen korú darabok. Sajnos a két korábbi gyűjtemény, ahonnan a dagerrotípiák az egri múzeumba kerültek, alig adnak útbaigazítást. A líceumi gyűjtemény leltárkönyve nem maradt meg, míg a Barcsay-gyűjtemény tárgymutatójából sem derülnek ki mind az ábrázolt személyek. Gyakran a képek rongált állapota is nehezítő körülmény, mert az alakok kevéssé ismerhetőek fel. Némelyik felvételt korhoz kötni is csak hozzávetőlegesen lehet 1841 — 1860 közötti. Az ismeretlen képek is értékesek számunkra, mind technikai-történeti, mind viselettörténeti szempontból. Az előbbiekben megfelelő adatok híján, nem ismertettük valamennyi képet. Ezekről a részletes leírást a Függelékben adjuk közre. Igyekeztünk minden, a tárgyról leolvasható adatot felhasználni a meghatározás során : így a lemezméreteket és az ötvösjegyeket is. A dagerrotípiákról a lemezméretek alapján megállapítható, hogy 3 kép amerikai eredetű, ebből kettőnek (75.31.1., 75.32.1.) az ötvösjegye is megvan. (Lásd: 21. ábra.) Egy lemez (75.35.1.) az ötvösjegy alapján biztosan magyar munka. (7. ábra.) A 75.40.1. leltári számú kép lemeze (13. ábra.) esetleg francia importból származik. A képméretek azért eltérőek, mert a kazettába illeszteni kell, és az eltérő fa- és gépméretek miatt egyedi különbség mutatkozik.

64 A múzeumban őrzött dagerrotípiákról az ábrázolt személyek, a szerzők és korszak szerinti megoszlásáról vázlatos képet tudunk csak adni. A fenn maradt képekből 3 darab amerikai mester, 1 darab osztrák és 3 migyar dagerrotipista munkája. Összesen szerzők szerint 7 kép ismert. Az 5 sztereodagerrotípia közül 1 portré és 4 művészfelvétel. Az utóbbiak készítője német vagy osztrák fényképész lehet. Négy további felvétel tisztet ábrázol, készítőjük esetében magyar mestert sejtünk, névszerint Marastoni Jakab (1804—1860) festőre és dagerrotipistára gondolunk.

65 A készítés idejét tekintve azt mondhatjuk, hogy körülbelül 7 darab 1849 előtt, a többi a szabadságharc utáni években készült. + + + 342