Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum legújabbkori történeti gyűjteményének dagerrotípiái
Daguerre eljárásának lényege Ezüstözött rézlap, vagy ritkán ezüstlap felületét tükörsimára fényesítették. Majd a tükörsima lemezt jódgőzbe helyezték, ahol a fényre érzékennyé vált. Az elkészült ezüstjodidos lemezt a camera obscurába helyezték, s kint a szabadban a fényképezendő tárgy irányába állítot:ák. A megvilágítás ideje elég hosszú. De még mindig gyorsabb volt, mint Niépce módszere, melyhez minimálisan 8 órás megvilágítás kellett. 20 A megvilágított lemezt higanygőzben előhívták. Az előhívott kép rögzítésére kezdetben egyszerű konyhasó oldatot használta. 21 A konyhasó viszont tökéletlenül távolítja el a változatlanul maradt ezüstjodidot. 1839-ben John Herschel az ezüstjodid oldására a nátriumtioszulfátot ajánlotta, Daguerre ezt azonnal elfogadta, s ezzel az eljárást gyakorlatilag megoldotta. 22 1839. augusztus 19-én a francia kormány közzéteszi Daguerre dagerrotípia eljárását. Daguerrenek életében 6000 frank évjáradékot, Niépce fiának pedig 4000 frank évjáradékot biztosítottak a szabadalom megváltásáért. 23 Daguerre találmányát rövidesen megismerték az egész világon. Magyarországon 1840ben került forgalomba magyar nyelven az eljárás részletes ismertetése. 24 A feltaláló a későbbiek során nem foglalkozott találmánya tökéletesítésével. Ez a feladat másokra várt. Először is a hosszú megvilágítási időt kellett csökkenteni, amely a felvételekre várakozó személyek számára rendkívül kínos volt. 25 A portréfényképezés gyakorlati megvalósulását segítette elő, a magyar származású, Bécsben élő Petzval József. Ő ugyanis 1840-ben számítással meghatározta a nagy fényerejű kéttagú achromatikus objektívet, amit Voigtläender pedig már Bécsben ebben az évben sorozatban gyártott is. 26 Ez az objektív, amelynek a viszonylagos nyílása 1 : 3,6, tizenhatszor nagyobb fényerejű volt a Daguerre által használt objektívnél. 27 A vegyészet területén még fényérzékenyebb anyagok felfedezése útján, a bróm és a klór gőzökkel sikerült érzékenyebbé tenni, a lemezeket, s ezek együttes hatására a megvilágítási idő 30 másodperc alá csökkent. 28 Ezzel már lehetővé vált a portréfényképezés. De a dagerrotípia még mindig igen könnyen sérülhetett. Ezen segített Hippolyte Louis Fizeau (1819—1896) francia fizikus találmánya. Az általa bevezetett aranyklorid bevonat tartóssá tette a felvételeket. 29 Ez a megoldás még mindig csak az ezüst oxidációját csökkentette. A sérülés elleni igazi védelmet a dagerrotípia lemezek lakkozása jelentette. 30 Próbálkoztak a színes fénykép készítéssel is, de eredménytelenül. A színezést úgy oldották meg, hogy a dagerrotípiát áttetsző lazurfestékkel igen óvatosan festették. A színezés megmaradt kézi munkának, amit rendszerint festők végeztek. 31 A dagerrotípiát megpróbálták térhatásúvá tenni, így születtek meg az úgynevezett „sztereodagerrotípiák'''' 1849-ben. A sztereoképnek a korabeli magyar elnevezése „tömör látmány ,,Z2 Ehhez elkészültek akiegészítő felszerelések, mint a sztereoszkóp, és a speciális nézőkék. Majd a sztereo felvételeket is színezték kézifestéssel. A dagerrotípia készítésének korszaka 1839-től az 1850-es évek közepéig tartott, legtovább az Egyesült Államokban virágzott. Magyarországon 1856-tól van a legkésőbbi adat dagerrotípia készítésére. Az 1860-as évet tudomásunk szerint sehol sem érte meg, NyugatEurópában már az ötvenes évek első felében kiszorította a nedves kollodiumos eljárás, amely nél a negatív üveglemezre készült. 33 A dagerrotípiák sokszorosítása A dagerrotípiáról fényképészeti úton nem lehet közvetlen másolatot, kópiát készíteni. Niépce heliográfiájának (napfényképezés vagy napfényrajzolás) mintájára már a dagerrotípia felfedezését követő években igyekeztek ezt a kérdést megoldani. 22 Az Egri Múzeum 337
