Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum legújabbkori történeti gyűjteményének dagerrotípiái

Elsőként J. Berres tette közzé módszerét az 1840 augusztusában megjelent „Phototyp nach Erfindung des Proffessors Berres" (Fototípia Berres professzor találmánya szerint) című füzetében. Az ezüstlemezek maratásához salétromsavat használt. H. L. Fizeau salétromsav és sósav keverékkel vagy meleg rézklorid oldattal maratta a dagerrotípiák ezüstlemezeit mélynyomású dúcokká. A legelső már közvetlenül dagerrotíplemezdúcokról készült illusztrációkat H. Vemet adta ki 1840-ben „Excursions Daguerriennes" (Kirándulások a dagerrotípiában) című munkájában. Ez a közvetlen mélynyomásos eljárás azonban éppen a körülményessége és tökéletlensége miatt nem tudott elterjedni. Ezért a dagerrotípiákat inkább litográfiákban^ (kő, nyomatokban) vagy réz és acél metszetekbe átrajzolva sokszorosították. Hazánkban a dagerrotíp nyomólemezről készült sokszorosítás eddig ismeretlen.

30 A dagerrotípia, mint fénykép Daguerre eljárásával egyetlen pozitív képet lehetett előállítani, amely viszont igen részletgazdag volt. A dagerrotípia eltért a mai fényképektől abban is, hogy mivel egyetlen pozitív képet adott, másolni, sokszorosítani nem lehetett. Az ábrázolása — ellentétben a ma készült fényképekkel — tükörkép, vagyis a bal és jobb oldal a dagerrotípián mindig felcserélődött. Tükröző felülete miatt a felvétel csak bizonyos szemszögből vehető ki tisztán, szemben tartva gyakran csak a körvonalakat mutatja. A dagerrotípiák egyik további sajátossága, éppen a felvételek technikai tökéletlensége miatt, hogy felülete könnyen sérül, és érzékeny az időjárás behatására is. Ezért az elkészült felvételeket, melyek levegő hatására könnyen oxidálódtak, mindig üveg alatt, zárt tokban tárolták. Bár még így sem kerülhető el a kép halványulása, és a szélekről befelé, a képmező közepe irányába tartó oxidálódás. Azonban a fénytől és levegőtől elzárt képek élettartama lényegesen megnyújtható? 6 A dagerrotípiák reprodukálása A dagerrotípia sokszorosítása — mint azt az előbb bemutattuk — végső soron megoldatlan kérdés maradt. Ezentúl nem könnyű róla fényképfelvételeket készíteni, ami elkerülhetetlen, ha a képeket közre kívánjuk adni. A fényképészeti reprodukció készítést nehezíti az ezüstlemezre készült dagerrotípiák tükröző felülete, valamint az, hogy egy nézőpontból vehető ki csupán a rajtalevő ábrázolás. Különösen nehézkes a felvételkészítés, ha a lemez üveg alatt van, és ha a képmező elsötétült az oxidációtól. Ha nem maradt fenn korábban papírlemezes felvétel, a reprodukció készítésének jóformán egyetlen módja, a dagerrotípia ún. polarizált szűrővel történő fényképezése.

37 E dolgozatban közreadott fényképek nem mindegyike készült közvetlenül a nálunk őrzött dagerrotípiákról. A három darab Kossuthot ábrázoló dagerrotípia annyira elsötétült, hogy élvezhető képet nem lehetett róluk készíteni, nyomdai szokszorosításra még kevésbé alkalmasak. Ezért a Kossuth arcképet, a Kossuth állóképet, valamint a Kossuth—Pulszky közös képet metszetről mutatjuk be (1. 2. 3. ábra). Ezt a három képet, mint dagerrotípia előképeket kell tekintenünk. A dagerrotípiákról metszetet készítettek, és azután kerültek kiadványba.

38 Néhány dagerrotípiáról már évtizedekkel korábban készítettek reprodukciót (papírképet), amit mellé tettek. így szerencsénkre, a ma már nem fényképezhető dagerrotípiákat is be tudjuk mutatni.

39 338