Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum legújabbkori történeti gyűjteményének dagerrotípiái
típia gyűjteményét. Sikerült rábírni, hogy a Hawes által készített és a gyűjteményben levő 17 darab Kossuthot ábrázoló felvételt átadja. Ezek között 2 mellkép, 10 állókép és 5 páros kép volt Pulszky Ferenccel. Krécsy Béla az anyagot hazahozta azzal a céllal, hogy hazai múzeumoknak adományozza. 6 Azt, hogy a képek milyen úton jutottak Krécsytől az Érseki Líceum Múzeumába, nem ismerjük. Az előzőekből kitűnik, hogy a dagerrotípiák egy része az egri Érseki Líceum Múzeumának gyűjteményéből került át a Vármúzeumba. 7 A Vármúzeum új- és legújabbkori gyűjteményében levő dagerrotípiák egy másik csoportja Barcsay Amant Zoltán egri magángyűjteményének darabjai voltak. A gyűjtemény katalógusában 6 darab dagerrotípia szerepelt. 8 Azt is tudjuk, hogy 1949-ben ez a gyűjtemény is a Vármúzeum törzs gyűjteményébe került. 9 Végső soron a dagerrotipiák múzeumba jutásának körülményeiből az állapítható meg, hogy egyrészt 6 db a Barcsay gyűjteményből, a többi (de a Kossuth dagerrotípiák feltétlenül) az Érseki Líceum Múzeumából került át, törzsgyűjteményként az 1949—50-ben kialakított Egri Múzeumhoz. 10 A dagerrotípia felfedezése A fényképészeti eljárások fejlődését 1839-től számítjuk, de a fénysugarak rajzolóképességét és vegyi hatását már régebben megfigyelték. A megfigyelések hasznosítása és gyakorlati alkalmazása csak a technikai és társadalmi fejlődés későbbi fokán valósult meg. 11 A fényképezés fejlődésének két tényezője, a kémiai és az optikai közül az utóbbi járt elöl : az objektívvel felszerelt „camera obscura"P A kémiai eljárás tökéletesedésének folyamata lassúbb ütemű volt, és csak a XIX. század elején érkezett el oda, hogy a fényképezés felfedezése bekövetkezhetett. 13 1822-ben Joseph Nicéphora Niépce a lyukkamra képét aszfaltos rézlemezen rögzíti. Hamarosan tudomást szerzett arról, hogy nemcsak a bitumen változik el a fény hatására, hanem az ezüstklorid is. Próbálkozásai sikerrel jártak és 1822-ben rajzokat fényképezett le ezüstkloriddal átitatott papirosra. Ezzel az első fényképeket produkálta. A képek rögzítését azonban nem tudta megvalósítani — a képek a nappali világosságon rövid idő alatt elfeketedtek. A másik probléma a hosszú expozíciós időben rejlett, amely napsütötte tárgyak felvételekor is 7—8 órát tett ki, s amit semmi módon nem tudott lerövidíteni. 14 Louis Jacques Mandé Daguerre kapcsolatot keresett Niépce-szel és 1829-ben együttes kísérletező munkára szövetkezett vele. A közös kutatómunkát Niépce 1833-ban bekövetkezett halála után Daguerre egyedül folytatta, s kísérleteit végül siker koronázta. 15 1839. január 7-én a párizsi Akadémián Aragó ismertette a fényképezés felfedezését. 16 Daguerre (1787—1851) a fényképezés feltalálója pályája kezdetén adótiszt, később Degoti vezetése alatt festő lett. Prevost-nak a neves színpadi tervezőnek 9 éven át munkatársa volt, mint díszletfestő. Volt egy mellékfoglalkozása is: diorámával járta a városokat. 17 Az 1822-ben Párizsban megnyitott dioráma Daguerre addigi pályájának csúcsteljesítménye volt. E létesítmény azonban, amit Boutonnai együtt hozott létre, 1839-ben leégett. 18 A dioráma, amely csak festett képet adott a világról, felkeltette Daguerre érdeklődését. Azon munkálkodott, hogy a képek valósághűbbek legyenek. Felfigyelt a camera obscurára, mert aprólékosan természethű ábrázolást ad. így kereste a kapcsolatot a kísérletező Niépceszel, aki rendelkezésére bocsájtotta addigi eredményeit. Daguerrenek, Niépce eredményeire épített kísérletei sikerrel jártak, s megoldotta a gyakorlati fényképezés problémáját. 19 336
