Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában III.

„Neked..." Ezt a variációt tovább módosítva ez került a papírra: „Dobó sötéten néz maga elé. — Nem felel.''' E fogalmazás áthúzása után alakult ki a fentebb bemutatott szöveg. A változtatások bizonytalanságra utalnak és talán ez okozta, hogy a könyv végleges szövegében nem találtuk a tervezett jelenetet. 9. „A papok munkája." A most vizsgált lapon talált tizenhárom jegyzet közül Gárdonyi ezt az egyet írta piros ceruzával. Nem tartjuk vitán felülinek, de az író akkori egyéni helyzetét és érdeklődési körét ismerve mégis feltételezhetjük, hogy a „papok munkáját" egész könyvébe egyik fő fonalnak szánta. Az első pap szereplő már a könyv legelején, a 13. oldalon megjelenik és a mű utolsóelőtti, 513. oldalán egy másik pap énekli a Te Deumot. Gárdonyi számos más művében is találunk papokat. Azokban is és az Egri csillagokban is félreérthetetlen különbséget tesz az ő szemében élősdi főpapság és a néppel együtt élő egyszerű papok között. Az öreg Bálint pap Gergely kérdésére, hogy „Hát nem ment el a papokkal, tisztelendő atyám?" egyszerűen így válaszolt: „Valakinek csak kell itt is maradnia." (285. old.) Gárdonyi a „papok munkáját", Dobó gondolatait boncolgatva a 335. oldalon így foglalja össze: „... Pap mindenképpen kellett volna a várban több is. Kellett, hogy Isten közellétét érezzék a harcosok, meg hogy prédikáljanak. De meg azért is, hogy a haldoklókat utolsó szentséggel ellássák. — No meg hogy temessenek." — Az egri püspökről viszont a 346. oldalon ezt olvashatjuk: „... Azt felelte a püspök, hogy nincs pénze, se katonasága, de imádkozni fog a várbeliekért." És ez a képmutató állásfoglalás a könyvben ismételten előfordul. 10. „Mekcsei görbelábú, zömök. Ahányat üt a bástyán, minden ütését valami mondással kíséri: — Nesze útravaló. — Minek jöttél ide ? Magyaroszágon csak ez a tied. — Nesze egy pogácsa a paradicsomba. — Kell-e Egervár! Nesze! — Gyere csak, egyem azt a borjúszájú pofádat! — Te sem eszel több ebédet! — Jóészakát! — Ne, kutya! — S hogy szétvágott fejjel hull alá, utána kiált: — Mondd meg a prófétádnak, hogy ezt Mekcsei vágta. — Tisztelem Mohamed prófétát. ' ' Ez is olyan részletfogalmazvány, amely lényegében változatlanul belekerült az Egri csillagok szövegébe. Az eltérés mindössze annyi, hogy az író a kifakadásokat nem Mekcsey szájába adja, hanem általában Zoltayval mondatja. Zoltay használja ismételten a 385 — 387 oldalak közötti regényszöveg szerint a „Nesze!" felkiáltást, ő mondja „bornyúszájú"-nak a fal tetején felbukkanó törököt, ő üzen Mohamednek ezekkel a szavakkal „Tisztelem a prófétádat" (386. old.) és „Mondd meg a prófétádnak, hogy ezt Zoltay vágta!". Gárdonyi a vázlattól a végleges szövegezésig eljutva olyan jellemet rajzolt Mekcsey számára, amellyel nem álltak volna összhangban ezek a gyakori és heves felkiáltások. Zoltay jellemében viszont ezt a szokást alapvetőnek tette. 11. „Egy ájtatos ember, aki folyton imádkozik, csak amikor üt káromkodik." Az előbbi jegyzethez hasonló természetű vázlatrész, de sokkal általánosabb szöveggel. Nem találtunk azonosítható kidolgozására. 12. „Mikor Gergely Egerbe érkezik, Dobó kérdi tőle: — Hát Török Bálint? Igaz, hogy meghalt ? — Meg, szegény — felelte Gergely. Ugye, ki gondolta volna, hogy az a hatalmas úr bilincsekben hal meg? — És az asszony? — Azt akkor találtuk halva, amikor Konstantinápolyból hazaérkeztünk. — Mindnyájunk jövendője titok, — szólt Dobó. És elgondolkodva nézett a ködös messzeségbe." A jelenet Dobó és Gergely hosszabb beszélgetése részeként a könyv 315—316. oldalán kapott helyet. A vázlat és a végső szöveg közötti eltérés indokolja ez utóbbi szó szerinti idézését : „— Igaz, hogy Bálint úr meghalt ? — Az bizony, szegény, már egy hónapja. A bilincseit csak a halál oldotta le. — Mennyivel élte túl az asszonyt ? — Jó egynéhány esztendővel. Az asszony, tetszik tán tudni, akkor halt meg, mikor mink Konstantinápolyból hazajöt318