Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Wehli Tünde: A Hatvany Lajos Múzeum illuminált Graduálé lapja

képezhet, aki néha visszafordul társai felé, mintha beszélne hozzájuk.

27 Tekintetük, gesztusaik általában meglepetésről árulkodnak.

28 A keleti típussal szemben a nyugatira nem jellemző az architektonikus elemek gyakorisága, gazdagsága. A Karoling és az Ottó-kori emlékeken például legfeljebb egy-egy keskeny, antikos torony jelzi a sírt. Viszont a korábbi tradíciókkal ellentétben a 11 — 12. század folyamán Itáliában és a délnémet területeken, az utóbbin belül főleg a Salzburg-regensburgi festészetben elterjed a bizáncias oszlopos, cibóriumos épület is.

29 A 12. században a cibóriumból alakul ki a nyugati művészet sajátos motívuma, a háromkaréjos ív. A típus legkorábbi emlékét az altomünsteri kolostorból származó perikópakönyv (München, Bayerische Staatsbibliothek, Cod. lat. 2939 f. 76r.) képviseli.

30 Ebben a kódexben a kép szereplői — a Máriák és az angyal — egy-egy ív alá kerültek. A gazdag architektonikus részleteket különösen kedvelő bajor festészet ezt az építészeti formát továbbfejlesztette oly módon, ahogy ez egy salzburgi készítésű Evangeliarium Krisztus feltámadása képén látható (München, Bayerische Staatsbibliothek, Cod. lat. 2339 f. 35r).

31 A szarkofágot keret, vagy baldachin módjára körülvevő háromkaréjos ív fölé egy antikos toronyféle magasodik. E torony a jeruzsálemi Feltámadás templomot vagy pedig a monumentumot jelenti. A német kompozíciókon különös hangsúlyt nyer a szarkofág. Márványból van és formája szó szerint követi a jeruzsálemi utasok itineráriumainak ,,... lectulus sepulchralis"-át.

32 Az itáliai mesterek, köztük a legnagyobbak, pl. Cavallini és Duccio is a németes formákat követték.

33 A szarkofág tetején a keleti művészethez hasonlóan a nyugatiban is megtalálható az átlósan fekvő kőlap. A bizánci gyakorlattól eltérően a német és az itáliai művészetben a szarkofág általában a kép jobb oldalára került (Márk 16,5). A szent asszonyok nyugaton hárman vannak. Nimbuszosak valmennyien. Öltözetük kialakításában ugyanazok a tényezők játszottak közre, mint keleten. Testtartásuk, gesztusaik alapján megfélemlítettek, néha az első válaszol az angyal üdvözlő szavaira. Az angyal és az első asszony e dialógusát az a körülmény tette lehetővé, hogy a nyugati Szentírás-magyarázók körében sem volt ismeretlen ennek az asszonynak Isten anyjával való azonosítása, amiből az következett, hogy az angyali üdvözlet ikonográfiában szokásos gesztust ez az üdvözletet tartalmazó kép is átvette. A Máriák kezükben — a Nyugaton kedvelt evangélium szavainak megfelelően — tégelyt tartanak. Az angyal a nyugati Visitatio sepulchri ikonográfiában nem mutat sajátos formát. Az ikonográfiái séma kialakulásától kezdve a kor művészetében megszokott angyalt ismételte. Egyedül a salzburgi művészetben terjedt el a 11 — 12. század folyamán a bizáncias, hellenisztikus szolgálattevő angyal típusa. Ez az angyal Salzburgon keresztül terjedt el az itáliai festészetben is. A Visitatio sepulchri ikonográfiái típusainak ismertetése után könnyen meghatározhatjuk a hatvani pergamenlap helyét. A nyugati alaptípusba tartozik. Késői leszármazottja annak a délnémet, bajor formának, amely a 12. században alakult ki és Itáliában is elterjedt. Európának ezen a területén természetesen helyi elemekkel színeződött. Kódexlapunkról összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy a 14. század közepe tájára keltezhető. Olyan műhelyben készülhetett, amelyben bolognai, velencei és más felsőitáliai stiláris és ikonográfiái tradíciók találkoztak össze. A korszak jelentősebb festőiskolái közül elsősorban Velence — vagy környéke — vehető számításba. A lap mestere nem tartozott a korszak kiemelkedő mesterei közé, de szép, az átlagosnál jobb kvalitású, ikonográfiái szempontból érdekes kép került ki a keze alól. Ennek a lapnak szépségén és minőségén túl azért lehet számunkra különleges értéke, mert az itáliai kódexfestészetnek ezt az időszakát kevés emlék képviseli Magyarországon. 304