Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén

nek (comissarius) a várban minden olyan tires helyet, ahová „életet" (gabonát) letölthettek. Kevés igazítással („ócska fákból és deszkákból") a püspök engedélyével rendbe hozták a helyiségeket, és gabona raktározás céljára átadták a városban állomásozó katonaságnak.

38 Tavaszi vári sétáján a püspök maga is meggyőződött, hogy a magazinnak alsó része kihasználatlan. Üresen hagyták a „magazinárius urak". — Hogy ne álljon üresen ez a száraz, jó fedél alatt levő, szellős hely, ide raktároztatta száradás céljából a nyers bükk-zsindelyeket.

39 A várban lakó özvegy hajdúné férjhez ment Fejér Imréhez. Sokan kérték a megüresedett kvártélyát. Emlékezve az évekkel előbbi szemrehányásokra olyan lakót ajánlott Farkas, aki a maga rendszeres jövedelméből a maga felajánlotta tizenkét rajnai forint évi bért biztosan ki fogja fizetni. A földesúr érdeklődésére jelentette Farkas, hogy az új lakó Wolf nevű, a nagytemplom muzsikusa, akinek 140 rénes forint évi fizetése van. — Mivel a többi igénylő nem tudott ilyen biztos állandó jövedelmet jelenteni, a muzsikus költözött a férjhezment özvegy Hajduné kvártélyába.

40 A hasznot nem hozó épületek felhasználása A bérbeadáson kívül minden más lehetőséget is kihasználtak a hasznosításra. Liczner úr emberei salétromnak való földet kapargattak össze. A régi templom egyik kamrájában egy rakás golyóbisra akadtak, amit („a rendelést tudván, hogy nékik a pornál egyebet nem szabadelvinni") átadtak. Ebből a kamarából lépcső vezet lefelé, amit megnéztek, hogy „viszen-e alább és meddig viszen". — Eszterházy jegyezte a jelentésre: „meglehet a próba, de mihelest valamely különös előadja magát, nekem tudtomra adni kell".

41 A várban azokat az épületeket, amelyek rosszak voltak, és amiket az esetleges felépítésük után sem tartottak kellően jövedelmezőnek, lebontásra ítélték. Ezeknek az épületeknek a kövei kerültek először értékesítésre, felhasználásra. Először azokhoz az építkezésekhez engedélyezte elhordásukat a földesúr, amelyek a sajátjai voltak. Későbben áruba is bocsájtotta. A polgárok is vásárolhattak a vár épületeiből, illetve a vár falaiból és a falak alatt kialakított darázskőbányákból fejtett, vágott, faragott köveket. (Ez utóbbiról később részletesen szólunk.) Forrásunkban az első alkalom, amikor a várban fejtett köveknek más helyen való felhasználásáról említés történt, a felsőtárkányi templom építkezése 1785. február 16-án. Ehhez keresett ugyanis követ az építőmester (Francz József) a környéken. Farkas a Ráczhegyi bányát ajánlotta,

42 mint legalkalmasabbat. De „nehéz helyen" volt. — Addig, amíg Tárkányhoz közelebb nem találnak, — rendelte a püspök, — a Rác-hegyi bányászást hagyják abba; és addig is, amikor az Egerben járt tarkányi szekeresek hazafelé mennek, üres szekereiket rakják meg a vár köveiből, — abból vihetnek.

43 Akik a várbeli kövekből „instáltak", azok inkább az apróbb, kisebb köveket kérték és kapták. Megesett azonban, hogy jó és nagy köveket is elvittek. Hogy ennek elejét vegyék, szigorúbb ellenőrzésre utasította Farkas azokat az őröket, akiket azért állíttatott, hogy a jó köveket ne rakják. Kiderült, hogy egyesek úgy játszották ki ezek éberségét, hogy vagy igen korán reggel, amikor még nem, vagy későn este, amikor már nem volt ellenőrző emberei közül a várban senki; akkor hordták a köveket, s akkor ellenőrizetlenül a jókat is. így tett a Csurgóban lakó Császár Jakab, aki 45 szekér „aprós kőre" kapott engedélyt. Ezzel nem elégedett meg, és a késő esti órákban az ép faragottakból is rakott kocsijára. Farkas a hajdúval együtt megvizsgálta a szállításra összegyűjtött halmot, s megtalálta benne a szép köveket. — A püspök úgy rendelkezett, hogy a korábbi szóbeli utasításait szigorúan végre kell hajtani: időpontot kell kitűzni a szállításra. Császár Jakab pedig, aki engedélyével visszaélt, ha még nem vitte el a 45 szekér követ, többet nem vihet.

44 A várbeli faragott kövek között olyan darabok is voltak, amelyek a hideg, fagy, esők 278