Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén

Vályi András 1799-ben már arról adott hírt, hogy „az előtt királyi birtokban val a, ... .most pedig már pénzen vett birtoka a nagy Méltóságú Egri Püspökségnek ... " 2 Gorove szerint 1782-ben még a császár birtokában volt az egri erősség. II. József, ami­kor a kormányzást átvette, felkínálta a várnak birtoklását az „egri közösségnek'". Főleg azért, mert úgy látta, hogy a helyrehozására, renoválására már nem volt érdemes áldoznia. A város azonban elutasította. Megvette hát a pusztulóban levő külső és belső erősséget a püspök, .„mindent összeszámolva 10 000 ezüst forintokon." 3 Az amatőr régész és történész, Balog János főhadnagy, aki az addig Eger váráról meg­írt ismereteket saját kutatásaival és ásatásaival egészítette ki, tovább lépett Gorove megálla­pításánál. Azt írta, hogy II. József császár alatt, 1783-ban az egri várat többé mint erősséget már nem használták. Teljesen romlás- és pusztulásnak indult, „s a tengernyi vérrel áztatott köveit középületekre kezdé használni gróf Eszterházy püspök, ki az egész várat 10 788 pengő forintokért a császártól megvette"'. 4 „Ekkor a várnak egyes részei lerontásával az egyház is lerontatott, s szépen faragott kövei ... templomoknak és más középületeknek, mint a lyceumnak építésére fordítattak, valamint a lakosok által a püspök engedelméből házak és más építkezésekre hordattak." 5 Ezt a megfogalmazást tette magáévá Szederkényi is. Kiegészítette azzal, hogy az átvétel­kor az egykor fényes várbeli nagytemplomnak már csak romjai állottak fenn. „Ezután pedig faragott köveit, a várbástyának egyéb kész köveivel a lyceum és egyéb középületek és temp­lomok építésére használták fel.," 6 Pataki Vidor némileg módosította az 1934-ig volt ismereteket. Amikor — véleménye szerint — 1783-ban maga a kincstár kínálta megvételre a várat, gróf Eszterházy Károly 6953 forintért meg is vette. A vár teljes pusztulása most következett be. „A vár köveire szükség van a nagyszabású építkezéseknél, a környék lakossága is ingyen kőbányának tekinti a várat; a törmeléket a földalatti helyiségekbe tömik .. ." 7 Szántó e megállapításokat is átvette Patakitól. „A vár sorsa ettől kezdve hosszú pusztulás, miután gróf Eszterházy Károly püspök 1783-ban megvette a kincstártól. A vár köveire szükség volt a nagyarányú építkezéseknél. így építették be az egri püspökök annak a várnak a köveit jobbágyok keserves robotmunkájával összerótt barokk palotákba és templomokba, melynek védői 1552-ben, készebbek voltak a halálnak keserű poharát ürítve hazájukért dicsőén enyészetbe szál­lani, mint a rabság bilincseit gyáván fogadni'", — idézte Pataki 48. sz. jelzetét és Evi iratait. 8 A vár 18. századi sorsáról legtöbbet Détshy Mihály mondott. — 1783-ban hosszas alku­dozások után a bécsi udvar visszaadta Eszterházy Károly püspöknek a püspökség ősi szék­helyét, a várat, a ránkmaradt részletes összeírások és becslések alapján kiszámított megvál­tási összeg fejében. 6 azonban nem becsülte a vár történelmi múltját. A vár falait és a székes­egyházat kőbányának tekintette, ahonnan építkezéseihez anyagot termelhetett, elődei palo­táját pedig börtön és magtár céljaira hasznosította, ahogyan a többi, egyre düledezőbb épüle­tet is gazdasági célokra rendelte. A székesegyház faragott köveit többek között a makiári templom építéséhez hordatta: és „mialatt a tornyokat és a hajót bontják, építési írnoka ámul­va jegyzi fel a megtalált márványburkolat szépségét". Bontották a keleti várfalat is, és ekkor emelték le az egykori külső vár felé nyíló Közép- vagy Setét-kapu felett talált 1589. évszámos feliratos táblát a káptalan címerével, melyet ma a múzeumban találunk. 9 Sugár István visszatért a Pataki elképzeléshez, és a korról lényegében ugyanazt írta, mint ő. — „Az egri püspökök szívós harcot folytattak a vár visszaszerzéséért, de a kincstár nem volt hajlandó megválni tőle. Végreis 1783-ban maga a kincstár ajánlotta fel eladásra a püspöknek. Gróf Eszterházy Károly 6953 forintért vásárolta vissza a várat, melyet még Oláh Miklós püs­pök (majd Verancsics Antal) adott át katonai célra. A vár sorsa ettől kezdve hosszú időn át a barbár rombolás, pusztítás és enyészet volt. A rendkívül sokat építkező Eszterházy püspök kőbányának tekintette az erődöt, s lebontott falainak, bástyáinak kőanyagát építési célokra használta fel, illetve erre a célra értékesítette a lakosság között." 1 ® 212

Next

/
Thumbnails
Contents