Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Osgyányi Vilmos: Marco Casagrande Eger várbeli Szent István király szobrának restaurálása
részről volt szó, megkíséreltük a héjrészt leemelni és kitisztítani az alsó rétegeket az egészséges kőig. A leemelés után a fellazult réteg tömegének megfelelően speciális habarcsszerű töltőanyaggal pótoltuk a kiromlást és visszahelyeztük a héjat a helyére, eredeti helyzetébe. A töltő anyagnak olyannak kell lennie, hogy minél jobban megközelítse a kőanyag szerkezetét. A biológiai reakciókból is ismert a kilökési folyamat, ha az idegen szövetek kerülnek élő szervezetbe. Hasonló folyamat indul a kiegészítő anyag és az eredeti kő között, ha lényegesen különböznek anyagszerkezetileg, keménységben, vízfelvevő képességben. Ez a folyamat legtöbbször az eredeti anyag rovására megy végbe. Ha bármelyik jellemző eltérő értéket mutat, megindul a kilökődés a kőpótlásoknál is. A kőutánzatú műkő felhordással pótolt felületek utólag a megszilárdulás után faragással kapják meg a végleges kiképzést. Ilyen formán az eredetivel azonos hatás érhető el ott, ahol ez a cél. A múzeológiai restaurálásoknál az alacsonyabb plasztikával történő, vagy részleges kiegészítéseknél az átfaragással egy megkülönböztető felület alakítható ki; ez módot ad az eredeti és a kiegészített területek közötti megkülönböztetésre. Látszólag indokolatlan repedést találtunk olyan helyen, ahol fagyási rétegződéseknek nyoma sem volt, mint például a figura öve alól középen lelógó drapéria hullámon, a bal kézfej és a bal váll közötti palást darabon. Minden ilyen elválásnak — speciálisan ennél a kőnél — az az oka, hogy a zárványszerű hirtelen lehűlt kődarabok a hamu szerkezetű alapanyagba ágyazódva feszítő hatást gyakorolnak leginkább a kisebb ellenállás irányába. Ennek a feszítő hatásnak a következménye a repedés. Egy repedés feltárás során derült ki, hogy azért nem lehet ezeket a repedéseket megszüntetni egy visszapréselő hatással, mert szilárd magként helyezkedik el a repedés okozója — a kőzárvány — a hézag közepén. Ha a repedési hézagot meg akarjuk szüntetni, akkor szét kell emelni a lerepedt részt, eltávolítani a kőzárványt és összeragasztani a törésfelületeket. Nem elegendő csak a hézagokba juttatni az injektáló anyagot, mert ezzel nem szűntetjük meg az elválás okát. Ezekben az esetekben a plasztika nincs az eredeti helyén, tehát egy leemeléssel több szempontból megnyugtató helyzetet lehet teremteni. A hiányok pótlására szolgáló anyagoknak (töltő és kiegészítő anyagok) a következő feltételeknek kell megfelelniük: vízfelvevő képesség, a kő szilárdságával azonos, vagy annál kevéssel kisebb szilárdság, anyagszerkezet, megfelelő szín, felhordási-bedolgozási alkalmasság, kötőképesség. Ezeknek a feltételeknek csak a természetes anyagok felelnek meg. Kétféle anyagösszetétel típust alkalmazunk általában a kiegészítéseknél: a műköves, illetve a stukkós összetételt. Az utóbbi típus eleve elvetendő volt a Szt. István szobor restaurálásánál, mert a kötőanyaga gipsz és mint tudjuk ezt a szabadban az esővíz oldja. A cementes kötőanyagú műkövei, helyesebben kőutánzattal folytattam tehát egy kísérleti kockasorozat öntést. Különböző anyagok hozzáadásával, és az anyagok részarányának változtatásával készítettem a mintákat. Szerepelt a próbasorozatban siroki zúzalék, mész, fehér cement» szürke cement, duzzasztott perlit, oxidfesték az összeállítások adalék és kötőanyagaként. Tapasztalatom szerint a tufák kiegészítésénél minden szakmaköri ellenkezéssel szemben a jól megválasztott cementes kőutánzat megfelelően megállja a helyét, egy — az adott kőanyaghoz leginkább közel álló — kőadalék anyaggal. A cement közelíti meg leginkább a hamu kőzetekben létrejött megszilárdító kötésformát, hiszen a vulkáni tűzből lehűlt földpátok hidratációja megfelel a cement hidratációjának. Csak abban az esetben lehet pusztító hatású a cementes kiegészítés, ha nem megfelelő keverési arányban alkalmazzák, ha nagy térfogatrészben fordul elő a keverékben a cement. Ebben az esetben egy rideg, rugalmatlan, önálló életű kövületet kényszerítünk együttélésre egy más természetű kőanyaggal. Ha csökkentjük a cement mennyiségét olyan mértékben, hogy az nem tölti ki az adalékanyag» a kőőrlemény szemcséi közötti teljes térfogatot, hanem csak a zúzalék darabok érintkezési pontjaiban helyezkedik el, akkor valószínű, hogy megfelelő anyagot találtunk a tufák 249
