Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Osgyányi Vilmos: Marco Casagrande Eger várbeli Szent István király szobrának restaurálása

A restaurálás kivitelezése előtt szükséges volt meghatározni a formai hiányokat, és azok keletkezési okait. Ennek az állapotnak a fölmérés-szerű rögzítése elsősorban a dokumentáció számára volt érdekes, valamint ez vetítette előre az elvégzendő munka mennyiségét. A figura talplemezének lábak előtti szegélye repedezett volt és a szállítás során letöredezett. A zsámolyszerű hasáb előlapján levő országalma alig volt kivehető, mert lemállott. A fölötte levő párna sarka a korona széléig nagy darabban letörött. Hiányzott a korona keresztje és a jogar öntöttvas vége. A médaillon fele a jobb kézzel és a palástdarabbal együtt szintén hiányzott. A médaillon jobb fele eredetileg is külön kőből készült. Hiányzott a mellen a palástot összefogó pánt, töredékesek voltak a gallérok. Hiányzott a bal csuklóig eső palástszegély kb. 15 — 25 cm szélességben. A bal kézfejet a harmincas években újra faragták. A bal kéz alatt a palást szegélye is hiányos volt, kb. 15 — 30 cm szélességben egészen a talplemezig. A ruha öv alatti részén — jobbról — 40 cm hosszan egy drapéria hullám erősen töredékes állapotú volt, valamint középen a két térd előtt az összetorlódott drapéria is hiányzott. A bal lábfej felülete elmállott. Hátul a paláston nagyobb mállások voltak megfigyelhetők. A nagyobb hiányok zömmel a második világháború körül keletkeztek. Ilyen okra vezethető vissza a palástszegélyek letöredezése, egyébként több lövésnyom is felfedezhető a mellkason és hátul a paláston. Legnagyobb volt a hiány, az eredetileg is külön kőből faragott médaillon részen, amelynek ragasztó habarcsa a függőlegesen elhelyezett fuga miatt szétfagyott, majd csekély fizikai beavatkozás hatására leesett és elkallódott. A baloldali palástszegélyek erőszakos úton töredeztek le. A mállások a lefolyó csapadékvíz területein alakultak ki elsősorban, így az áll alatt, a mellkason, ahol a palástot összekötő pánt helyezkedett el, valamint a zsámolyszerű hasáb előlapján, és a médaillon megmaradt részének jobb felén. Az évenkénti fagyásrétegek jól megfigyelhetők — mint egy metszeten — a médaillon szabadonmaradt illesztési felületén. A rétegképződés a fagyástól fellazult kőszerkezetben a megnövekedett vízfelvevő képesség miatt egyre mélyebbre terjedt a kő belseje felé. A mellkason egy törésvonal húzódik körben, itt a szobor vagy a faragás idején, vagy nem sokkal utána szétvált. Az összeillesztést egy, a mediterrán területeken gyakran alkalmazott módszerrel, fenyő gyantával és vascsapokkal végezték el. Az 1932 és 1935-ből származó fotók reprodukcióinak nagyítása alapján indult meg a teljes kiegészítés, a rekonstrukciós mintázás. A fotókról lényegében a sziluetteket lehetett tisztázni, a formai részletekre a törés-profilok folytatása elegendő adatot szolgáltatott. Például a bal kéz mintázásánál is elsősorban a fotókra kellett támaszkodni, valamint a csukló meglévő hajlásszögére, és az élő modellről készített tanulmányrajzokból vett tapasztalatokra. A médaillon meglevő feléhez applikált rajzról készült el a mintázáshoz szükséges váz méretezése, a szöveg (PATRONA) és a plasztikai rekonstrukció vázlata. A sematikus befoglaló forma helyszíni beöntése után került sor a végleges kialakításra. A bal kéz alatti palást kiegészítéséhez a megmintázott drapériáról vett gipsz negatív forma helyszínen való megtartásával készült a speciális anyaggal és módszerrel elvégzett műkő öntés. Ez a műkő anyag öntésre és felhordásra is alkalmas. Olyan területeken, ahol a plasztika legfelső rétegei eltűntek és a formák helyén csak egy fellazult, megváltozott struktúrájú kőfelületet találunk, ott célszerű ezt a részt az egészséges kőrétegekig letisztítani és onnan kezdeni a kiegészítést, ahol már biztos tapadási felületet találunk. Ilyen területek voltak a korona alatti hasáb előlapján, ahol az országalma helyezkedett el. Restaurálási szempontból sokkal jelentősebb problémát okozott a figura mellrészének helyreállítása. Itt ugyanis a teljesértékű formák alatt néhol 2—3 cm mélységben fellazult, fellevelesedett rétegeket lehetett találni. Amennyiben lehetséges volt, akkor ezt a fellazult alsó rétegsort egy kiszóró nyíláson keresztül eltávolítottuk. Ha egy felrepedezett és felduzzadt héj248