Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Osgyányi Vilmos: Marco Casagrande Eger várbeli Szent István király szobrának restaurálása
A régi helyi hagyomány szerint Szt. István király maga intézte az általa alapított egri püspökség székesegyházának építését a vártól északra levő dombról, mely még ma is a Királyszék nevet viseli. Az ő korára valló templomnak semmi nyoma sincsen. A legkorábbi templomfalak a tatárjárás utáni időkből származnak. A Szt. János evangélistának szentelt középkori székesegyházból az 18 30-as években csak egy pillér köteg volt ismeretes, erre állíttatta Durcsák János kanonok a Szt. István szobrot. Ezt a romdarabot, minden kritika nélkül a Szt. István király által alapított templom részének vélte — tulajdonképpen ennek az alapítási, felajánlási gesztusnak állít emléket a szobor. A XVIII. sz. végi a XIX. sz. eleji időszakban volt „divatos" Szt. Istvánt ebben az ikonográfiái vonatkozásban ábrázolni. Durcsák János halála után a szobor köré kálvária épült. Szmrecsányi Miklós egri kalauzában a keresztút hatodik kápolnája melletti pillérkötegen jelöli meg a szobor helyét. Casagrande a Szt. István szobrot 1835-ben, pár évvel Magyarországra érkezése után faragta. 1833-ban kezdi a székesegyház szobrászati munkáinak a kivitelezését, és eközben készíti el a Szt. István szobrát is. A fennmaradt okmányok alapján nem vállalta el a székesegyház teljes szoboranyagának az elkészítését, mindig egy szoborra kötött szerződést és csak ennek elkészülte után vállalta a következőt. Restaurálási szempontból az is érdekes, hogy egy elkészített szoborra évekkel később ismét felvesz összegeket, a szobrok kiigazításáért és tartósabb befestéséért. A székesegyházhoz készített szobrai nem jelentettek számára folyamatos munkát, elvállalt közben más megrendeléseket is. így került sor Durcsák János megrendelésére. Durcsák tudós kanonok volt, több műve jelent meg és 1865-ben, halála után Emlékkönyvet adtak ki munkásságáról. Rézmetszetű arcképét az egri püspöki levéltár őrzi, portréját Casagrande faragta márványba. Arcképe kőmetszetben Bécsben készült és kiadta Ponori Thewrewk József a Magyar Pantheonban 1830-ban. Casagrande szoboralakítási módszere valószínűleg teljes mértékben a mintázásra épült. Erre abból lehet következtetni, hogy kőbe faragott figurái minden kőbezárt szoborkomponálási törvényt átlépnek — mozdulataik szélsőségesek és nem veszik figyelembe a kőtömb határait. Olyan kőillesztési módokat választ, amelyek idegenek a kőben gondolkodó szobrász kivitelezési szellemétől. Legtöbb szobrán világosan látszik, hogy nem a kő volt meg előbb, és utána az elgondolt figura, hanem fordítva: előbb a szobor volt meg és ahhoz keresett egy megközelítően megfelelő kőtömböt. Ha a kőtömb kisebb volt a szobornál, kitoldotta egy vascsapokkal felerősített darabba] és tovább faragta. Ez a szoboralakítási mód jellemzően a mintázásból következik. Egyébként azért is bánt ilyen szabadon a figuráival és a kőanyaggal, mert szobrai eredetileg festettek voltak. így nem kellett számolnia a kőanyag minőségével, sem a szakszerűtlen fugákkal, mert a festék mindent eltakart. Szobrait tehát a festék védelmére bízta és az utókor gondoskodására. Valószínű, hogy Casagrande sem számított arra, hogy szobrai egy emberöltőn túl is állni fognak, vagy legalábbis nem olyan módon készítette azokat, mint elődei: „az örökkévalóság számára". Casagrande esztergomi működéséből fennmaradt okmányok tanúsága szerint a szobrok festéséhez lenolajat használt. Ezért volt szükség még egri működése alatt szobrainak újrafestésére, mert a lenolajos kencével bekent felület évek során — főleg a napsugárzás hatására — megrepedezik, felcserepesedik, majd lepereg a kőről. Újrafestéseit sem tudta jobb minőségben elvégezni, mert a lenolajos kence — mint hordozó anyag — nem változott kísérletei során. Az általa felhasznált kőanyag éghajlatunk követelményeinek nem felel meg. A vulkáni hamuból cementálódott tufában előbb-utóbb csökken az alkotórészek közötti kohéziós erő. A magmás kövekre jellemző földpátos anyagösszetétel következtében, valamint a szilíciumos alkotóelemek mikrokristályos jelenléte miatt nem stabil a kőszövet. A Casagrande által felhasznált deméndi bányából származó riolit tufa néhol dió nagyságú, törmeléket, hirtelen lehűlt darabkákat tartalmaz. 247
