Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján

kicserélhették tapasztalataikat, a legfrissebb híreket, a falu, a világ dolgairól alkotott véleményeket. A kocsmák közönsége az utóbbi száz év során az egy utcában, az egy falurészen lakó emberekből adódott, ami 1844-ben némileg egybe esett az egy uraság jobbágyainak fogalmával. Mátraderecskén az egész Alszög egyetlen birtokosé volt, így itt csak egy kocsma állt, de a Felszögön három s ugyanakkor a jobbágyság kisebb számú és szegényebb rétege lakott itt. Amint láttuk, az alszögi kocsma tilos volt a nem itt lakóknak, ez tehát a Károlyi-jobbágyok „férfi klubja" volt, s így a falu társadalmán belül összetartó, szervező erőt képviselt a maga sajátos módján és eszközeivel. A falu feudális alapon létrejött megosztottsága megszűntével a kocsmák elosztása is megváltozott és az egykori Andrekovics kocsma közelében, a falu topográfiai központjában megépült a legnagyobb kapacitású vendéglő, szinte az egész falu számára. Az 1844. évi térkép és telekkönyv adatai világosan megjelölik a földbirtoklás joga és rendje nyomán kialakult körzeteket a falu szerkezetén belül. A kérdést a kocsmák számával és faluban elfoglalt helyzetével foglalkozva már érintettük, de ennél részletesebben kell megismernünk ahhoz, hogy a falu társadalmát gazdasági, származásbeli megosztottságában és ugyanakkor más szerkezetű elemeinek összetartó erejével együtt bemutathassuk. Mátraderecske jobbágytelkeinek száma 1844-ben 39 és fél volt 57 zsellérrel. Ez a telki állomány nyolc birtokos között oszlott meg úgy, hogy 25 és fél telek 22 zsellérrel a gróf Károlyi családé volt, vagyis az egész határnak és belterületnek több mint háromötöd része. A fentmaradó 14 teleknek mintegy felét két család, a báró Podmaniczky (4 telek, 5 zsellér) és a Recsky (3,5 telek, 5 zsellér) birtokolta, a többi öt kisebb birtokos között oszlott meg: Andrekovics Károly (2,15 telek, 4 zsellér), Liszkay József— Kecskeméty József(1,5 telek, 7 zsellér), Ivády Gábor (1 telek, 6 zsellér), Ulmann Sámuel (0,75 telek, 5 zsellér) és Gomba Mihály (0,5 telek, 3 zsellér). A fentebb elmondottakból már ismeretes, hogy ez a birtokmegoszlás az egykori Debrői uradalom és a Recsky-család, valamint leszármazottai, örökösei között jött létre és alakult ki XIX. századi formájára. Az uradalmi birtokrész újkori tulajdonosai, előbb a Grassalkovich, majd a Károlyi család következetesen a birtok gyarapítására és a társbirtokosokkal fennálló viszony rendezésére törekedtek. Ennek tulajdonítható, hogy a falu belterülete 1844-ben az uradalmi tulajdon tekintetében nagyobbrészt elhatárolt a köznemesekétől, de azok elhelyezkedése már nem ilyen rendezett, tükrözve a Recsky és egyéb családok életében, vagyoni helyzetében évszázadok folyamán bekövetkezett változásokat. Mátraderecske község nyugati fele, tehát az Alszög és a Hegy egy része Károyi birtok volt. Egy dél-északi irányú vonal húzta meg a határt a közbirtokosok felé és ez a határ a déli részen a háztömb belsejében húzódik (a 30—67. sz. telkekkel bezárólag), a Nagy utcán túl pedig a Pétervására felé vezető utca tengelyében. A délkeleti, Kanázsvár-ra vezető utca zsellérházain kívül Károlyi tulajdonban áll még a keleti falurészen három telekcsoport, beékelve a köznemesek birtoJtaihoz tartozó udvarok és kertek közé. A 88—91. számú, lakóházakkal sűrűn beépített telkekhez a 129—130. számú zsellérporták és a 193—195., valamint 213—216. számú kertek tartoznak. E beltelek csoportok elkülönülését a Károlyi birtok-tömbtől valamelyik birtok-szerzés indokolja, esetleg az 1747. évi vásárlás a Balogh famíliától (ld. feljebb). Az uradalmi birtokhatártól keletre főleg Andrekovics telkek húzódnak, majd a Podmaniczky báró belső telkei, amelyekhez a falu észak-keleti és dél-keleti szélén kertek tartoznak. A köznemesek vezető nemzetsége, a Recsky család a falumag keleti szélén birtokol négy kisebb-nagyobb lakótelket, övé a Kása gaza egy része és a település keleti végének kert csoportja. A többi négy köznemes beltelkei főleg az Andrekovics birtokoktól keletre és a Recsky udvarok közé ékelődve fekszenek. (Ld. 2. ábra) Ezek tehát a településen belül, a feudális birtokviszonyok hatására kialakult körzetek, amelyek kereteit a bennük lakó családok töltötték ki és amelyek természeti adottságait ezek a családok hasznosították. Térképünkön világosan kirajzolódik a település kelet-nyugati 223