Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján
irányba elhúzódó magja, amit északról a patak, délről a Kertalja sor — ma Dobó utca — határol. Ezt a belső magot I. jelzéssel láttuk el, részeit pedig a—b—c—d—e—f— g—h—i betűkkel, az I. részt körülvevő területek jelzése II—III—IV—V. (Ld. 3. ábra.) Kénytelenek vagyunk e jelzésrendszerhez folyamodni azért, mert térképünk belterületi neveket nem tüntet fel, az alább következő családelemzések pedig nem tudják nélkülözni a topográfiai hivatkozásokat. A térkép és a telekkönyv 63 jobbágy háztartást és 58 zsellér családfőt vesz számításba, akiknek helyzetét a falu belterületén és ugyanakkor birtokviszonyait is meg lehet állapítani. Ezeket az adatokat azonban hasznosan egészítik ki egyéb, a Heves megyei Levéltárban őrzött okiratok, amelyekre alkalom adtán hivatkozni fogunk. К falu társadalmi szerkezetét néhány adóösszeírás (az 1837/38., 1845/46. és az 1846/47. évi) segítségével igyekszünk rekonstruálni. A jobbágy családfők száma ez időszakban 63 és 64 között váltakozik. Velük egy háztartásban élnek testvéreik, akiknek száma 63—66 között van, fiaik 48 és 64 között, akiknek száma azért ilyen alacsony, mert csak a felnőtt, munkaképes fiúkat vehették jegyzékbe. A lányok száma még csekélyebb — 11, illetve 13 — kétségtelenül azért, mert a munkaképes lányok fiatalon férjhez mentek, azután pedig nem kerültek be az összeírásba. Amíg a jobbágy népesség száma az áttekinthető tíz év alatt stagnál, addig a zsellérek száma növekszik: 1837-ben 31-ről 1846-ban 42 családra. A szolgák és szolgálók száma 23 és 19 között változó, de ebben a szolgálólányok csak 1 — 1 főt tesznek ki ; a zsellérek között mindig több a házas, mint a hazátlan. К jobbágyok legnagyobb része 1844-ben fél telken gazdálkodott, egy gazdának volt csak két telke, kettőnek pedig háromnegyed. A többi jobbágy, azaz 54 családfő birtoka ennél kisebb volt. A kilenc legvagyonosabb jobbágyból nyolc a Károlyi uradalomé, egy pedig a Podmaniczky családé volt. A nyolc Károlyi jobbágyból hét a Kis hadhoz, egy pedig a Fejes hadhoz tartozott. Az 1845 — 1846. évi adóösszeírás feltünteti a családtagok számát, amiből megállapíthattuk, hogy tíz olyan család volt ekkor a faluban, amelyek között 5 — 6—7 munkaképes férfit írtak össze. A családokból itt is hatot a Kis, egy-egyet a Kocsa, Fónad, Kovács és Bolyki nevűek képviseltek. Az összesen 63 derecskéi jobbágy háztartás lélekszámát nem ismerjük ugyan, de úgy látszik, hogy ez a tizenegy család a teljes jobbágy népességnek jelentős hányadát tette ki. 1844-ben a jobbágyok mellett 53 zsellér családfőt írtak még össze, a családok azonban jóval kisebbek voltak, mint a jobbágyoknál. Ez egy másik, 1845—1846. évi adóösszeírásból tűnik ki, ahol a 38 zsellér családban a felnőtt családtagok száma csak 21 és közöttük feltűnően kevés a „testvér" bizonyára azért, mert a zsellérek nem éltek több generációs nagycsaládban. Az alapvető feudális jogállapot, a jobbágy-zsellér státus mellett a birtokkönyv és az adóösszeírások egyéb, foglalkozásbeli különbségekre is hivatkoznak. 1845— 1846-ban például megállapítható, ki volt a négy legnagyobb birkatenyésztő gazda. A két Kis mellett egy Horváth és egy Salamon nevű 52—60 birkát tartott, s ezek udvarán vagy kertjében hodálynak kellett lennie. Az adóösszeírások a következő foglalkozásokat, tisztségeket, illetve állapotra utaló jelzőket tartalmazzák. Tisztségek voltak a fő bíró, két kisbíró, polgári hadnagy (1837—1838-ban még ezen kívül egy hadnagy), két tizedes (1845—1846-ban), két kerülő, egy kémény felügyelő (1837 —1838-ban: ,,gyugó..."), bakter (csak 1837—1838-ban!), uraság gazdája (zsellér). Foglalkozásra és állapotra utaló bejegyzések: kovács (csak 1837—1838ban), gulyás, vagy „úr gulyássá", hat béres (1846—1847-ben négy), csikós, két juhász, kocsis, két cseléd (csak 1846—1847-ben); obsitos (2—4—6), koldus és nyomorult. A tisztségviselők, vagyis a bíró, a kisbírók, a hadnagy, a tizedes minden évben a jobbágyok soraiból került ki, a többi bejegyzés kivétel nélkül zsellérekre vonatkozik. Mátraderecske társadalmi szerkezetét a különböző méretű és az együvé tartozás szorosabb vagy lazább tudatával rendelkező egységek alkotják. Az 1844. évi források elemzéséhez szükségszerű meghatározni ezeket a formációkat még akkor is, ha ezek a meghatározá224