Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Sugár István: A mohamedán vallásról katolikusra tért volt török alattvalók Egerben

Nyomatékkal hangsúlyozom, hogy a közölt névsor oszmán török ethnikai elemek mellett renegát magyar és balkáni elemeket is magában foglal. Mindazon személyt regisztráltam tehát ethnikumára, korára és nemére való tekintet nélkül, akiről egyértelműen megállapítható, hogy az iszlámról a katolikus hitre tért át. Egy-két név szerint említett török férfi új keresztényként nem jelzett feleségét is felvettem az összeállításba, mert származásuktól függetlenül, a többi számtalan eset nyomán, vitathatatlannak fogadtam el, hogy ezeknek az asszonyoknak is, tekintet nélkül származási hovátartozandóságukra, mohamedán hitben kellett élniök mozlim férjük mellett. Ebbeli állásfoglalásomat a sok többi között például az is alátámasztja, hogy az egri török Hajdár László kétségtelenül nem török származású rabnőjéből lett felesége, mint újkeresztény szerepel. A tárgyilagos kutatást számottevően megnehezíti, hogy még a vitathatatlanul volt török mozlim személyek sem minden esetben újkeresztény megjelöléssel fordulnak elő. Pregnáns példa erre a rengeteg más mellett Pap Dávid esete, akiről tudjuk, hogy a hódoltság alatt Egerben hodzsa volt, mégis több összeírás nem tünteti fel újkeresztény voltát (!) — További nehézségként mutatkozik, hogy a városban ugyanazon időben két vagy több hasonló nevű újkeresztény élt, akiknek az esetek egy részében még feleségük keresztneve is azonos volt. Komoly problémát jelent továbbá az egyes személyek azonosításánál, hogy némelyek két vagy éppen több családnéven is szerepelnek. Figyelemmel voltam az ún. renegát, azaz a keresztény vallásról az iszlámra tért személyekre is, akik közül néhány, 1687 utáni katolizálásuk után újkresztényként szerepel. Egynéhányunknak tragikus sorsára is fény derül. Ezen a téren figyelmet érdemel az a néhány újkeresztény hajdú, akik a Fülekről Egerbe vonult csapattal érkeztek a városba, s akik 3 év 8 hónapot szolgáltak fegyverrel. Ezeknek a személyeknek származási hovátartozandósága ismeretlen. Hogy minél teljesebb és tökéletesebb legyen az egri új keresztények katasztere, s hogy a kétes esetek is a lehetőség keretei között tisztázódjanak, kiszűrődjenek, mindenegyes személyről, ilieve házaspárról külön-külön kartont fektettem fel, melyre felvezettem a legkülönbözőbb források feltárt adatait. így azután egy-egy személyre vonatkozó ismeretek együtt szerepelnek, s vagy bizonyítják, vagy pedig kizárják az illető újkeresztény voltát. Az egyes házaspárok esküvőinek s újszülötteik keresztelésének az időpontjait is feljegyeztem, hogy valamelyes mód és lehetőség nyíljon legalább az esetek egy részében a hasonló nevű újkeresztény házastársak egyértelmű elkülönítésére. Ebben a vonatkozásban igen hasznosnak bizonyult a keresztszülői és házassági tanúkénti előfordulások figyelemmel kísérése is. Ezzel a módszerrel az egyes újkeresztény személyek legkülönbözőbb adatára deríthető részben fény: az iszlámról a katolikus hitre való térés időpontjára, származási helyükre, szülői, testvéri és házastársi kapcsolatokra, a mozlim szülők török nevére s az apa méltóságára, saját katonai és egyházi vonatkozásaikra (janicsár, szpáhi, alajbég, hodzsa), birtokviszonyaikra (ház-, szőlő- és földbirtok). Szórványosan foglalkozásuk, életkoruk, vagy éppen kalandos életútjuk is megismerhető. Néhány esetben sikerült az újkeresztény személy török nevét is megállapítani. Felmerült a kataszterbe felvett újkeresztény személyek ethnikai összetételének a vizsgálata (délszlávok, magyarok, cigányok és egyéb mohamedánok). Mivel azonban az elsöprő zömről semmi idevágóan hasznosítható adat nincs, nem láttuk célját és hasznát egy elenyésző kisebbség kategorizálásának. Hasonló okokból kifolyóan kellett eltekintenünk az egri új keresztények társadalmi és gazdasági rétegződésének elemző vizsgálatától is. A kataszterbe felvett személyről azonban minden esetben megjegyezzük ismeretes származását, foglalkozását és vagyoni helyzetére utaló ház-, vagy szőlőtulajdonos voltát, vagy éppen nincstelenségét. Kutatásomban az elérhető legkülönbözőbb jellegű, de a legcsekélyebb mértékben is hasznosítható levéltári forrásanyagot feldolgoztam: a keresztelési, házassági és halotti anyakönyveket,

42 ingatlan- és adóösszeírásokat, házértékesítési listákat, új keresztények össze189