Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Sugár István: A mohamedán vallásról katolikusra tért volt török alattvalók Egerben

az Egerben megfordult török kereskedők is kivették a maguk részét, akik közül név szerint ismerjük Soffte temesvári kalmár személyét. Jó módot és lehetőséget nyújtott az oszmánoknak a Törökországba való édesgetésre az új keresztényeknél váltott szálláson való tartózkodás. Tudjuk, hogy egy ilyen házban gyűltek össze az érdeklődő, kíváncsi török asszonyok. „A tolmács... mondotta nekik, hogy Láb alá vetettek va ttok, és soha menyeknek Országát nem fogjátok látni. És azon alkalmatossággal Török Könyvet is olvasott azon Asszonyoknak a Tolmács." A titkon felolvasott szövegre fényt vet egy újkeresztény családból származó 18 éves ifjú vallomása, mely szerint a török olyan dolgokat olvasott előtte, „hogy a haja szála is felállott." Egy már katolikus hitben született török származású 19 éves fiatalember, aki láthatóan jól beszélte a török nyelvet, azt vallotta, hogy a török tolmács és a kereskedők, „török lovasok" társaságában „egymásköszt discuráltak illy formán a fatens (tanú, S. I.) előtt: Jobb volna, ha ezek az újkeresztények, — micsoda nyomorban élnek itt — elmennének Törökországba.'''' Egy egri újkeresztény asszonyt török bátyja, Huszi bég Nándorfehérvárból keresett fel, hogy elcsalogassa: „Jere húgom, érted jöttem. El kell jönnöd velem alá Török Országba." A csábítgatás megtette, ha nem is számottevően, a magáét, mert a tanúkihallgatás szerint legalább 10 egri újkeresztény, férfi, asszony, gyermek vegyesen, szökött ekkor a szultán birodalmába. Figyelmet érdemel, hogy több újkeresztény derekasan ellenállott minden csábításnak. Az elszökött Borbély András újkeresztény felesége ezt mondta férjének: „Ha pogány lelked, megént Törökké lészesz." Az asszony, akit nándorfehérvári bátyja hívott magához, így vágott vissza: „Nem megyek bizony én, mert itt is eltart engemet az Isten!" Mindenképpen érdekes, hogy újkeresztény házaspárok 18 és 19 éves legényfiai nem voltak hajlandók elmenni Törökországba noha az egyiket „megeskette török hitre" a tolmács, hogy veletart. A másik ifjú pedig elszökött apját követte egy darabig, hogy visszatartsa, de hasztalan. Igen tanulságos meghallgatni a csábítgató török janicsár és Hacziné egri újkeresztény asszony jegyzőkönyvben rögzíttt párbeszédét. „Török aszszony vagy tel" — mondta a janicsár. „A voltam, de már keresztény lettem," — vágott vissza Hacziné. „Nem tudgya a Török Császár, hogy Annyi Török vagyon Magyar Országban," — így a török. „De bizony tudgya, de gondatlan," — replikázott az asszony. „De bizony igen gondos, de nem tudgya, hogy Annyian vattok," — jelentette ki a janicsár. — „Hajók volnátok, magatok is el jöhetnétek Török Országba, de nem akartok." Ebből a beszélgetésből, s az egész csábítási akcióból kitűnik, hogy szoros kapcsolatban áll a tanulmányunk elején említett három török levéllel, melynek 1706-ban, s éppen a hiteleshelyi vizsgálat évében, 1709-ben két alkalommal is kérték a törökök Rákóczi Ferencet az Egerben lakó új keresztényeknek Törökországba való elszállítására. Titkon elszállingózók még a későbbi években is adódtak, például az 1711. évi városi adóösszeírásba még felvett Murányi Borbély András nevét törölték, feljegyezve: „Törökké lett."*

0 Végső soron sajnos nem mérhető fel az 1700-tól Törökországba szökött egri újkeresztények. száma. A kutatás és feldolgozás módszere Jelen tanulmányom során korábbi kutatásaimat

41 jelentékenyen kiszélesítve és hatványozottan elmélyítve, kísérletet tettem az Egerben 1687-től élt mohamedán vallásról katolikusra tért újkeresztények lehető legteljesebb listájának, kataszterének összeállítására. 188