Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Sugár István: A mohamedán vallásról katolikusra tért volt török alattvalók Egerben

tudott Várad felé indulni, a többiek Egerben maradtak, az utóbbiak közül többen, így az alajbej, a kul-kethüda, sőt két mohamedán pap is keresztény hitre tértek át?

1 Valóban, az utóbb említettek a kul-kethüda kivételével más levéltári forrásokból eredően is hitelesíthetők. A különböző XVII. századvégi összeírás zömében mindig közel ugyanazokkal, körülbelül ugyanannyi családfővel számol, — ezek elsősorban a házzal és szőlővel rendelkezők. Nem megvetendő számban kutattam fel házaspárokat, magányosokat, özvegyeket és gyermekeket, akik egyetlen összeírásban sem szerepelnek. A felbukkanó gyermekekről, nem egyszer elhagyottakról sem szabad megfeledkeznünk. Jól mutatja e téren a helyzetet egy török cigány gyermek megkeresztelésekor az anyakönyvbe bevezetett megjegyzés: „Az anyja és az apja nevét csak az Isten tudja.'" Több összeírás figyelmen kívül hagyta a háztulajdonosok feleségeit, s így csak az új keresztény férjeket vette számba, nem is beszélve a háztartásokban élő gyermekekről, akinek azonban egy része néhány év alatt felnőve, felbukkannak az anyakönyvben vagy egyéb forrásban. Megállapítható, hogy több megözvegyült újkeresztény asszonytól elvették, vagy elvesztették kis vagyonkájukat: házukat, szőlejüket, s nincstelenné váltak.

28 A visszamaradt janicsárok pedig ingatlant szereztek. Az egri újkeresztények kataszterének az összeállításánál a lehető legnagyobb körültekintéssel jártam el, s egész sor újkeresztényt mellőztem, mert pontos kilétük bizonytalan névmegjelölésük folytán nem volt azonosítható, s így gyanú merült fel, hogy netalán már más néven szerepelnek az összeállításban. Se szeri, se száma azoknak az újkeresztény éknek, akiket ebből az okból kifolyóan, kihagytam, mivel el kívántam mindenképpen kerülni a kétszeres adatfelvételt. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az a lehetőség, hogy a kihagyott bizonytalan névmegjelölésű újkeresztény személy egy része más néven sem szerepel a listában. Meg merem kockáztatni azt a lehetőséget, hogy a vizsgált három évtized alatt a kimutatottnál több újkeresztény élt Egerben. A források vizsgálata azt mutatja, hogy az egri újkeresztények meglehetős határozott közösséget alkottak. Nem véletlen, hogy 1690 körül a város egyik utcáját Türken Gassen néven emlegetik,

29 mely a vár alatt húzódó mai Dobó utcának felel meg.

30 Egy 1690-es összeírás vizsgálata azt mutatja, hogy az újkeresztény háztulajdonosok 50%-a részben itt, s a közeli Felnémeti utcában lakott.

31 Az újkeresztények házassági tanúikés gyermekeik keresztszülei elsöprő többségben hasonlóan újkeresztények voltak. Bizalmas összetartásukra utal, hogy elsősorban ők rejtegetik a lappangó elemeket is. Mindenképpen jellemzőnek mondhatjuk az egymásközötti házasodás kimutatható igen magas arányszámát is. A személynevek egykorú leírásának pontos betűhű közlésére nagy súlyt fektettem, mivel a személynevek kiejtés szerinti lejegyzéséből a közlő ethnikai származására lehet következtetni. A tanulmány lektora, Vass Előd, szerint a 20. sorszámú Anna esetében az itt szereplő „Gyulfiadan" női személynévről azonnal meg lehet állapítani, hogy délszláv születésű használta. Eredeti török kiejtése „Gülfidan", annyi mint rózsanövény volt. A kiejtés eltorzítása jellegzetesen bosnyák kiejtésről árulkodik. A szókezdő ,,G", az utána következő, egy délszláv számára kiejthetetlen „Ü" hanggal „Gyul"-ra változik. Ma is mondják Boszniában. (!) Ugyanilyen példa Vass Előd szerint még több is szerepel a kataszterben. Ezek is bizonyítják, hogy a magyarországi török nyelv nem azonos az isztambuli nyelvjárással, hanem az úgynevezett nyugat-balkáni, vagy nyugat-ruméliai nyelvjárást, azt a tájszólást jelentette, amit a délszláv bosnyákok a maguk kiejtése szerint beszéltek. A volt mohamedán vallású egykori török alattvalók asszimilálódása komoly problémát jelentett a merőben más világnézetű, vallású, életformájú és életmódú újkeresztények beolvadása a város ethnikailag rendkívül heterogén összetételű, de zömében keresztény társadalmába. Ne feledjük, hogy zömében felnőtt, sőt idősebb emberekről van szó. Még a város felszabadulása után 14 évvel is határozottan elkülönültek. A jezsuita história domusból tudjuk, hogy az iszlámról áttért újkeresztények nem vették jól magukba a keresztény gondolkodást, s nem tartottak kapcsolatot a város keresztény lakosságával, mert úgy érezték, hogy azok meg186