Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Sugár István: A mohamedán vallásról katolikusra tért volt török alattvalók Egerben
visszamaradása mellett foglaltak állást. A Székes fehérvárat tartó török parancsnokok ezt sérelmezték, azt azonban már nem ellenezték, hogy az iszlám hitet felvettek a keresztény vallására visszatérjenek. 11 Batthyány Ádám és parancsnoktársai kétségtelen lojalitással méltányolták a törökök észrevételeit, s ennek nyomán azután az 1688. május 9-én aláírt és megpecsételt kapitulációs okmány vonatkozó része így alakult az eredeti magyar nyelvű fogalmazvány szerint : „Harmadszor az mely gyermekek tizennyolcz avvagy tizenkilencz esztendőn felül való, keresztyén asszonytúl és török atyától születtnek, azok maradgyanak török kéznél, az asszonyok penig adattassanak keresztyén kézhez. A több keresztyén gyermekek peniglen, férfiak és leányok, avvagy asszonyok, valakik tizennyolcz esztendősön alul valók, azok minyájan igazán keresztyén kézhez adattassanak, és az mely török kíván keresztyénné lenni, szabad legyen, úgy a tizennyolcz esztendőn felől való keresztyénből lett férfi, vagy asszony törököknek szabadságán álljon, ha itt akar-e maradni, avagy pediglen az törökkel elmenni." 12a Jenéi Károly szerint a székesfehérvári szerződés hat pontjából öt tartalmilag megegyezik az egri kapitulációs megállapodással. Az egri kapitulációs szerződéssel ellentétben azonban a székesfehérvári törökök a keresztény anyától és török apától született 18 éven aluli gyermekeket nem vihették magukkal. E rendelkezés Székesfehérváron 50 gyermeket érintett, akiket a törökök kivonulása előtt a jezsuiták vettek át. 12b Jenéi e megállapításához még hozzátehetjük azt a lényegesnek látszó tényt is, hogy a 18 éven felüli gyermekkel rendelkező törökkel férjezett keresztény anyák nem távozhattak el Székesfehérvárról elvonuló férjükkel és gyermekükkel. Sziget vára is hosszadalmas blokád utáni megadás útján jutott 1689-ben keresztény kézre. A kapitulációs okmány 6. pontja szerint az iszlám hitre tért keresztényeknek, a renegátoknak mód és lehetőség adatott a szabad elvonulásra, vagy pedig a maradásra. Kimondja azonban a szerződés azt, hogy azok azonban, akik a felszabadító háború óta pártoltak el, semmiképpen ssm vonulhatnak el a törökökkel, hanem a várban kell maradniok. 12u — nyilvánvalóan, hogy árulás címén felelősségre lehessen vonni őket. Amikor 1690-ben hosszadalmas blokád nyomán Kanizsa vára is kapitulált, a megadási szerződés 5. pontja kimondotta, hogy a törököknek minden renegátot ki kell adniok, hogy utánna azok keresztény hitre térhessenek. 12 * 1 Érdekes képet mutat az 1692. évi nagyváradi kapituláció bennünket érdeklő vonatkozása is. A június 5-én kelt török megadási javaslat két pontban is foglalkozik a renegátok problematikájával. „3. Férfi és nő foglyok és mindazok, akik a mi hitünkre térnek, valamint azok is, akik a mienkről a tiétekre mennek át, szabadon eresztendők. 4. Akik már azelőtt is a mi hitünkre tértek, s abban is éltek, fogva nem tarthatók." 126 Az ugyanazon napon megkötött megadási szerződés vonatkozó része így hangzik : ,,4. Mindazon a 15 éven aluliak, kik a mohamedán vallásra tértek, bármely nemhez tartozók is, a keresztény vallásra visszatéríttetnek és nem bocsáttatnak el. Akik azonban már házasságot kötöttek, azok szabadok, eltávozhatnak, vagy itt maradhatnak." 12 ' A törököktől blokád útján elfoglalt Székesfehérvár, Szigetvár, Kanizsa, Nagyvárad és Eger kapitulációs szerződéseiben vizsgált témánk elemző összevetéséből egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az utolsónak említett egri volt a legliberálisabb, mert sem a keresztény hitről iszlámra tért ügynevezett renegátokra, sem pedig a többi mozlimra a szabad letelepedést, vagy elvonulást tekintve semminemű megszorítást, kikötést, vagy feltételt nem tartalmazott, s így ebben a vonatkozásban kétségtelenül a maga nemében egyedülálló a XVII. századvégi felszabadító harcok történetében. Az egri megadásban rögzített e különleges bánásmódnak abban rejlik az oka, hogy a várbeli törökök egy népes csoportja, figyelemre méltó katonai prancsnokokkal egyetemben a hosszú, kiéheztető blokád végén a vár feladása mellett döntött Rüsztem pasával szemben, 184
