Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Kozák Károly: Az egri vár Árpád-kori temetőjének feltárása I.

S-végű hajkarikát találtak, a test jobb oldalán pedig egy nyitott bronz huzalból készült gyűrűt. A temető korát az előkerült két érme és a tárgytípusok relatív időrendjének segítségével az ásató a X. századtól a XI. század közepéig terjedő időre határozta meg. Ezen belül, az egri vár temetőjének 203. sírjához tartozó leletekhez hasonló, fent párhuzamként említett sírok egy részét a XI. század első évtizedére, vagy harmadára keltezi, elsősorban a karperecek és az S-végű hajkarikák hiánya alapján (I. sír és 14. sír). A sírok másik részét (22—24. sz.) a fonott ezüst gyűrűk és S-végű hajkarikák alapján a XI. század közepére keltezi. Ezen utóbbi sírok az 5. számúval együtt (nyitott, sima karperecek) az Árpád-kori falu harmadik nemzedékének sírjai közé sorolhatók. Az egri temető 203. sírjában a fent leírt leletek együtt fordulnak elő. így a fentiek alapján — előzetesen és feltételesen — a temetkezés időpontját a XI. század 1. felében kereshetjük. Figyelmet érdemel még a sírfenéken talált fa (háncs) maradány, a sor másik végén feltárt 245. sír miatt is, amelyben nagy felületeken találtunk hasonló maradványokat. Legutóbb Szer falu templom körüli, XIII. század vége és a XVI. század eleje közti időszakra meghatározott temetőjében figyelték meg 7 fakéreg-koporsó maradványát. Bálint Alajos korábbi megfigyeléseire hivatkozva, e megoldást az említett korszakban általánosan alkalmazottként említi az ásató. Az egri 245. sír esetében az említett fakéreg-koporsó alkalmazásának egy jóval korábbi példáját láthatjuk. A 245. sír gödrének formájáról külön is megemlékezünk. A felül téglalap alakú, alul emberalakú sírgödör egyedinek tekinthető a most leírt sírok között. (Esetleg a 219. és a 238. sír esetében gondolhatunk hasonló megoldásra a sír feltárt részeiéinek formája nyomán. Ott azonban éppen a fejrész nem kerülhetett feltárásra, s a sírmélység alapján is más rétegbe soroltuk azt. A jobb alsó lábszár mellett feltárt faháncs-koporsó maradványa figyelmet érdemel.) Az emberlakú sírgödör is a ritkább formák közé tartozik Árpád-kori temetőinkben, ahol a téglalap alakú (lekerekített sarkú, vagy lekerekített végű változatokban) sírformák és az ovális alakúak fordulnak elő leggyakrabban (Nádudvar-Töröklaponyag, SarudPócstöltés, Szer, stb.).

21 A fent említett és párhuzamként idézett temetők közül csak a sarudiban található egy olyan sír (50. sz.), amely bizonyos szempontból összehasonlítható az egri 245., 219. és 238. sírral. A sír felső része ebben az esetben is téglalap alakú volt, mint Egerben, majd egy padka közbeiktatásával a fenéken felül félkörívesen legömbölyített koporsó („ember") formát mutat. Az ásató az egymást keresztező alsó lábszárcsontok alapján a temetőben feltárt 64 sír egyik rendellenes temetkezésének tartja e sírt is. E sírban azonban nincs a fejnek külön megásott része, mint az egrinek, így csak egy változatának tekinthetjük. Közvetlenebb kapcsolatait oly sírokban kereshetjük, ahol a fej részére külön formált helyet találunk. Ilyenek elsősorban kőládás sírokban fordulnak elő. A középkori kalocsai székesegyház feltárásakor Henszlmann Imre három olyan kőládás sírt talált, amelyben a fej részére külön formált hely volt (13. kép). Mindhárom a korábbi, XI—XII. századi székesegyházhoz igazodott. Az egri várszékesegyház kutatásakor ugyancsak feltártunk olyan sírokat, amelyek megközelítik az „ember formát", vagy egy kőből faragott fejtámasz sírba helyezésével váltak azokhoz hasonlóvá.

22 E sírforma részletesebb vizsgálatára ezideig nem került még sor. Reméljük, hogy a most ismertetettek felhívják a figyelmet a sírforma eredetének kutatására. Az 1. réteg NY-isora nehezebben határozható meg a bolygatások és fölé temetkezések miatt, mint a K-i sor. A sírmélység és a tájolás alapján e sorba tartozónak véljük a 233., 221., 219., 220., 227. és 231 — 32. számú sírokat. Az utóbbiakat (231 — 32.) kettős sírnak tekinthetjük a sírgödör alsó vonalának mérete és a sírmélység-sírfenék alapján. A temető alsó rétegének vizsgálata szempontjából az első négy sír — bolygatottsága dacára — több szempontból is figyelmet érdemel. A 219. sírnak a sziklába mélyített, „ember formájáról" és a feltehetően háncskoporsóba temetésről már korábban is történt említés. Ha azonban megnézzük a sírnak a sorban elfoglalt helyét — a 220. sírral együtt —, megfigyelhetjük, hogy azok a 162