Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

(Die altslawische Nekropole auf dem Schlossberg von Bled) Situla 7 (Ljubljana 1964) Ptuj: /. Korosec, Staroslovansko grobisce na Ptujskem Gradu. (The old slav burial place on the castlehill of Ptuj (Ljubljana 1950). — Előzményként Horvátország sem jöhet számításba: D. JelovinaD. Vrsalovió, Arch. Jug. VII/

1966. 22 Megjegyezzük, hogy a Fekete tenger melléki görög gyarmatvárosok emlékeinek a feltárásánál gyakorta felszínre kerülnek nyakperecek, sima és csavart huzalú példányok (de nem sodrottak, fonottak). Erről könnyen meggyőződhetünk, ha bármelyik e tárgyú szovjet publikációt átlapozzuk; még az antik gyöngyökről készült monográfiában is láthatók (E. M. Алексейева, Античные бусы северного причерноморя, Свод П—12. Москва 1975, табл. 7.). Ezt a körülményt azért hangsúlyozzuk, mivel Pannóniában a császárkorban a nyakperecek viseletének rendkívül gyér nyomai vannak. Felmerül a kérdés, hogy a Nagyalföldön a szarmaták a viszonylag nagyszámú nyakpereceiket (simák, ritkán csavart huzalúak) hol szerezték be (Párducz M., A szarmatakor emlékei Magyarországon III. Bp. 1950, AH XXX.: 70., 69., 72., 75., 104., 108., 109 és 114. táblák). A fentiek szerint keletről. 23 Ma úgy tűnik, hogy a finn rokonnépek körében volt a nyakperec viselete a legkedveltebb; akár a Káma—Ural vidék régészeti emlékanyagát nézzük, akár nyugatabbra Rjazan környékén élő finn népek V—VIII. sz-i temetkezéseit. Káma vidék: В. H. В. H. Чернецов, МИА 58., (Москва 1957) 65. — В. Ф. Генинг — Р. Д. Голдина, Вопросы археологии Урала (Свердловск 1973) 69. — Rjazan: Т. А. Кравченко, Археология рязанской земли (Москва 1974) 132—39. — А IX—X. századi oroszországi nyakperecek típusfejlődéséről mégis a legbeszédesebb munka: Г Ф. Корзухина, Русские клады (Москва-Ленинград 1954) 21., 23., 25—26. Mint ismeretes, a honfoglaló magyarság viseletének türk (lovasnomád) jellegét - talán a két világháború közötti turanizmus ellenhatásaként — a köznéptől sokan elvitatják. A X. sz. második felében vajon az ugor ősök viseletére emlékezve terjedt el a nyakperec viselete? Nehezen fenntartható teória. 24 Ж. H. Въжарова, Славяни и прабългари по данни на некрополите от I —XI в. на территорияата на България, София 1976, 175—213., 324. skk. 25 A nyakperec első fényképes publikációja: Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. AH XXI. (Bp. 1937) LI. t. 1. 26 M. Stenberger, Die Schatzfunde Gotlands der Wikingerzeit I. Stockholm 1958, 265. 27 Pl. Szőke, Rég. Tan I. 92. - Fettich (1937) 77. 28 Stenberger i. m. 87. 29 Szőke (1962) 92. 30

/. Slaski—S. Tabaczynski, Wczesnosredniowieczne skarby srebrne wielkopolski (WarszawaWroclaw 1959)38-39. 31 Slaski— Tabaczynski i. m. 23—24. 32 Stenberger i. m. 89-90. 33 Корзухина i. m. 20— 27. : A XI. századig a Haicsa vagy a Piljava típusú, fonott és lemezesen végződő nyakperecek az orosz kincsleletekben nem ismertek. Ilyeneket a szláv területek temetőiben, telepein sem tártak fel, e korai időkben. De a XI. századi temetők többségében is hiányoznak, ez a nyakperec típus nagyon ritka előfordulású: lásd pl. КС 125. (Москва 1971) 52—58. — КС 129. (Москва 1972) 61—64. КС 146. (Москва 1976) 18—24. 34 Az 1977 év végéig feltárt sírokról az ásatást vezető A. Kopersky 1977 szept. 27-én kelt részletes, levélben történt tájékoztatásából alkothattunk képet. Ugyanitt az első sírt már leközölte: A. Kopersky-M. Parczewski, Acta Arch. Hung. 30/1978, 213-230. 35 Fettich (1935) 77. 36 /. Eisner, Pam. Arch. XXXV., 584. - Szőke, Rég. Tan. I., 92. 37 V. Budinsky— Kriőka, N. Fettich, Das altungarische Fürstengrab von Zemplin, Bratislava 1973,168 38 В. В. Кропоткин, Время и пути проникновения куфический монет в Среднее Подунавъе. Проблемы археологии и древней истории угров. Москва 1972, 199. 39 Budinsky- Kriőka, Fettich, i. m. 76. 40 /. Hampel, Alterhümer IL 491., С t. 3. 41 Németh P., MFMÉ 1969/2, 191., 196- 197. 42 Kádár Z., Slavica 1/1961, Debrecen 1961, 196., VIL t. 9. 43 Bálint Cs., BMMK 1/1971, 53., 54., 79. 108